„A melegek rejtőzködnek Kelet-Európában” című cikk szerzője (egyben az olasz balközép napilap berlini és közép-kelet-európai tudósítója) szerint Varsó központjában „normális dolog kéz a kézben sétáló melegpárt látni”, de vidéken félnek a „náci skinheadektől, a fundamentalista katolikusoktól és Kaczynski népnemzeti híveitől”.
A berlini fal leomlott, „a homofóbia, a diszkrimináció, az előítéletek és a mássággal szembeni gyűlölet fala még nem” – fogalmazott a cikk, hangsúlyozva, hogy „a legriasztóbb helyzet Orbán Magyarországán van”. A La Repubblicának Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért aktivistája úgy nyilatkozott, hogy Magyarország az egész térségben élen járt a melegjogi védelemben, most viszont „tendenciaváltozás” következett be. „A Fideszben még nem beszélnek ellenünk, de homofóbiájuk előtűnik” – mondta Dombos, aki szerint az Orbán-kormány „szalámitaktikával apránként veszi el a jogokat”. Európa hallgatása sem segít, „jobban kellene felügyelniük a jogvédelmet, a miénket is” – tette hozzá.
A napilap a Magyar Gárda és a KDNP ifjúsági tagozatának „buziellenes” tüntetéseit említette. A magyarok 58 százaléka nem akar meleg szomszéd mellett élni, 49 százalékuk meleg kolléga mellett dolgozni – írta a La Repubblica. A szintén melegjogi aktivista Kuszing Gábor szerint Budapesttől távol, vidéken „a félelem még nagyobb”.
Egyedül az európai melegszervezetek segíthetnek, mivel „az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet keleten arrogáns, idegen elnyomónak tartják” – hangoztatta Krystian Legierski a lengyel Lgbt melegjogi szervezettől.
