Tocsik Márta már maga sem tudja, mikor jár jobban. Ha folytatja harcát az igazságszolgáltatással, vagy ha belenyugszik a cseppet sem előnyös ítéletekbe, ám akkor legalább véget ér számára a hetedik éve tartó „Canossa-járás”. A márciusban nem jogerősen négy év szabadságvesztésre és 640 millió forint vagyonelkobzásra ítélt jogásznőt, akinek lakása, számlája és vagyona is bűnügyi zár alatt van, információink szerint egyre jobban megviseli a pereskedés. Betegséggel küzd, s erősen hajlik az igazságszolgáltatási procedúra gyors lezárására. Jogi képviselője, Jován László azonban a múlt év végén bejelentette: a védencével még megbeszéli, de nagy valószínűséggel január 16-ig benyújtja a rendkívüli jogorvoslati kérelmet a Legfelsőbb Bíróságnak (LB), mert úgy ítéli meg, jogegységi döntésre van szükség a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) azon passzusa kapcsán, amely felhatalmazza a bíróságot, hogy nyilvánítsa semmisnek a szerződést, ha az a jó erkölcsbe ütközik.
Az LB Tocsik polgári perében 2002 októberében éppen erre hivatkozva mondta ki jogerős ítéletében, hogy bár az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és a jogásznő közötti kontraktus nem ütközik jogszabályba, mégis érvénytelen, mert a 804 millió forintos sikerdíj 1996-ban a társadalom akkori értékítélete alapján nyilvánvalóan eltúlzott volt.
Perdömping az ÁPV Rt. ellen
Nem cáfolta a Figyelő információit az ÁPV Rt. annak kapcsán, hogy újabb „vitákba bonyolódott” az önkormányzatokkal. Lapunk más forrásokból úgy értesült, hogy mintegy 100–150 önkormányzat perli a vagyonkezelőt azért, mert nem ismerik el magukra nézve kötelezőnek az 1996-ban Tocsik Márta közvetítésével létrejött szerződéseket. Érvelésük szerint annak idején azért mondtak le jogos járandóságuk egy részéről, hogy hamarabb jussanak hozzá a pénzükhöz, ám az ÁPV Rt. az esetek egy részében nem fizetett időben. A lealkudott kamatot, költséget is követelik most utólag a vagyonkezelőtől. Megkeresésünkre Büky Dorottya ügyvezető igazgató írásban közölte: 1998 óta folyamatosan indultak perek, ezek egy része már jogerősen le is zárult. Több önkormányzat nem indított keresetet, ehelyett közvetlenül élt igénybejelentéssel az ÁPV Rt. felé. A már első- és másodfokon lezárult pereken kívül további 45 önkormányzat által indított eljárás van folyamatban, amelyekben az önkormányzatok együttes követelése 1,5 milliárd forint, valamint ennek 1996-tól számított kamata. Emellett másik 17 település jelentett be igényt, összesen 0,5 milliárd forint tőke és annak kamatai tekintetében. Az 1996-os Tocsik-féle alkudozás megismétlődése kizárható a vagyonkezelő és az önkormányzatok között – szögezi le lapunkhoz eljuttatott válaszában az ügyvezető igazgató –, mivel a bíróságok ítéletei iránymutatást jelentenek mindkét fél számára a követelés, illetve a kötelezettség jogalapja és összegszerűsége tekintetében is. Annak idején Tocsik Márta színrelépését azért tartotta a vagyonkezelő hasznosnak, mert összesen mintegy 10 milliárd forintot spórolt meg a központi büdzsének. A perek befejezésével lesz látható, hogy miként is alakul a vagyonkezelő és az önkormányzatok alkudozásának egyenlege.
A jó erkölcs bírósági értelmezése meglehetősen ellentmondásos. Elegendő csak a Vektor Rt. ügyében hozott LB-határozatra utalnunk, amely nem találta erkölcssértőnek az önkormányzatokat képviselő cég 15 százalékos sikerdíját. (A két ítélet között mindössze két hét telt el, mindkettőt 2002 októberében hozta meg a legfőbb jogi fórum.) Jogértelmezési visszásságokat sejtet az is, hogy ugyanazon tényállás és jogi érvek alapján az elsőfokon eljáró Fővárosi Bíróság ugyancsak nem találta törvénybe, vagy jó erkölcsbe ütközőnek a jogásznő és az ÁPV Rt. közötti megállapodást.
STABIL VISZONYOK? Jován László a kaotikus bírói gyakorlatra hivatkozva helyezett kilátásba kétfrontos harcot. Egyfelől felülvizsgálati kérelmet nyújt be az LB-hez, hogy a testület hozzon jogegységi döntést arról, milyen ismérvek alapján lehet ma kimondani egy szerződésről, hogy sérti a jó erkölcsöt, másfelől pedig a Ptk. ominózus szakaszának kontrollját kéri az Alkotmánybíróságtól. A jó erkölcs intézménye mindazonáltal nem új keletű kategória, már a római jog is definiálta, s számos nyugati polgári jogi kódex szerves része. Hazánk jogrendjében is ismert volt 1945 előtt, majd a rendszerváltáskor került be újra a polgári jogba, ám azóta sem alakult ki alkalmazása kapcsán egységes gyakorlat. Tocsik Márta jogi képviselője szerint csak stabil gazdasági-társadalmi környezetben lehetne megítélni, mit is takar a jó erkölcs fogalma, ám ettől az ideális állapottól Magyarország meglehetősen távol van. Meglátása szerint jogbizonytalanságot okoz, továbbá sérti a jogállam alapelvét, ha törvényes szerződést is semmisnek lehet nyilvánítani egy tetszőlegesen értelmezhető fogalom miatt. Lényegében hasonló álláspontot képvisel Tocsik Márta előző ügyvédje, Szőgyényi József is, aki a Figyelő kérdésére elsősorban az LB jogegységi iránymutatását hiányolta.
A jó erkölcsöt sértő szerződés tilalma „gumiszabály”, ami valóban sokféle értelmezésre ad lehetőséget – fogalmazott lapunknak Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Ugyanakkor – mint hangsúlyozta –, a jog szükségszerűen általánosít. Nem tud olyan egzakt fogalmakat használni, mint a matematika, hiszen az élet sokszínű, a jogalkotó képtelen minden esetre előre konkrét tényállást kreálni. Az erkölcs – mutatott rá –, önmagában is szubjektív kategória, társadalmi helyzettől, életkortól, és egy sor más tényezőtől függ a megítélése. Ahány bíró, annyiféle értelmezés lehetséges. „Márpedig az Alkotmánybíróság korábban kimondta: a jogbizonytalanság alkotmánysértő állapot, ezért minden, a jogbizonytalanság irányában ható törvénysértő helyzetet meg kell szüntetni” – emlékeztetett a kamarai elnök. Meglátása szerint e polgári jogi szakasz tekintetében a korántsem egységes jogalkalmazói gyakorlat „súrolja” a jogbizonytalanságot keltő helyzet fogalmát. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy nemcsak a Ptk.-ban, hanem a jog más területein is fellelhetők gumiszabályok. A büntetőeljárási kódexben például az előzetes letartóztatás esetében a törvény úgy rendelkezik, hogy el kell rendelni a gyanúsított előzetes letartóztatását, ha szabadlábon hagyása a nyomozás érdekeit veszélyezteti. Márpedig ez a passzus ugyancsak tág értelmezésre ad lehetőséget a nyomozóhatóság számára. Bánátival ellentétben Fabó Tibor, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának adjunktusa nem tartja indokoltnak, hogy a Ptk.-ból „kiiktassák” azt a szakaszt, amely felhatalmazza a bíróságot, hogy megállapítsa a szerződés semmisségét, ha az nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.
EGY OKKAL TÖBB. „A Tocsik Márta képviselője által hivatkozott zűrzavaros viszonyok, a piacgazdaság kiforratlansága éppenséggel szükségessé teszik a bírói mérlegelés lehetőségét, a szerződések ilyen típusú felülvizsgálatát” – érvelt Fabó Tibor. Meglátása szerint nem lehet elszakítani a jogot az erkölcstől, utóbbinak érvényesülnie kell a szerződési jogban is, talán a bírói gyakorlatban eddig tapasztaltaknál még erőteljesebben is, például az úgynevezett lakásmaffia ügyekben. A pécsi jogi oktató elismerte, hogy a generálklauzula módot ad bizonyos fokú bírói szubjektivitásra, „kilengésre”, de ezt érvelése szerint nem azzal kellene kivédeni, hogy magát a jogintézményt törlik a Ptk.-ból. A bíróságok működési feltételeinek alakításával kell biztosítani, hogy a LB az eddigieknél gyorsabban legyen képes reagálni az eseményekre, s belátható időn belül olyan jogegységi döntéseket hozhasson, amelyek egységes ítélkezési – és ehhez igazodó szerződési – gyakorlatot alakítanak ki.
Az utóbbi években a bíróságok nem túl gyakran avatkoztak bele a jó erkölcsre való hivatkozással a szerződéses viszonyokba. Az „iránytűként” szolgáló Bírósági Határozatok tára azonban mutatóba közöl néhány esetet. Így például 1996-ban a jó erkölcsre való hivatkozással minősített semmisnek a bíróság több pilótajáték-szerződést. Ugyancsak erre a polgári jogi szakaszra tekintettel érvénytelenítették azt az adásvételi szerződést, amelynek alapján egy csődhelyzetbe jutott vállalat ügyvezetői az utolsó pillanatban a cég autóit vásárolták meg a maguk számára. Az ítélet indoklása szerint jó erkölcsbe ütköző módon a tranzakcióval elvonták a hitelezők kielégítési alapját. Egy egészen friss példa szerint az LB ugyancsak jó erkölcsbe ütközőnek minősített egy 290 millió forintos vállalati jogászi munkadíjat. A cég pereskedett egy másik társasággal, a tét ugyan nem volt alacsony, 32 milliárd forint, s közel másfél évig tartott a per, a bíróság érvelése szerint azonban nincs az a komoly jogi tudást igénylő nehéz munka, amellyel arányban állna a 290 millió forintos honorárium. Jellemző, hogy ugyanabban a vitában a másik cég jogi képviselőjének 32 millió forintos sikerdíját már nem minősítette a bíróság erkölcstelenül magasnak.
Visszatérve Tocsik Márta sikerdíjához, egyelőre megbecsülhetetlen, hogy a 804 millió forintos kialkudott „honoráriumból” végül mennyit ítélnek majd erkölcsösnek. A reális munkadíj mértékéről vélhetően hosszas bizonyítási procedúrát folytat a megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság. A büntetőper ugyancsak ez év tavaszán folytatódik. Lapzártánk idején az elvi döntést igénylő kérelmek még nem érkeztek meg a Legfelsőbb Bíróságra, illetve az Alkotmánybíróságra.
