George Orwell születésének századik évfordulóján – az idén – többek között a Delta Air Lines terroristaszűrő adatbázisa kapta a Privacy International (PI) nemzetközi jogvédő szervezet Nagy Testvér-díját. A légitársaság megbocsáthatatlan bűne, hogy partnerként működik közre az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal CAPPS II elnevezésű utasvizsgáló rendszerének tesztelésében. Ez, a PI aktivistái szerint, súlyosan sérti a személyiségi jogokat. 
Az évente kiosztott elmarasztalást azon személyek, cégek, tervezetek, jogszabályok kapják, akik vagy amelyek fittyet hánynak a személyes szabadságjogokra, az adatvédelemre, a magánszemélyek akaratára. Márpedig a Delta Air Lines inkriminált szoftvere ilyen, ugyanis az az eddigieknél jóval több – és valószínűleg tisztázatlan eredetű – forrás felhasználásával próbál meggyőződni arról, hogy az adott légi utas nem tekinthető-e potenciális terroristának.
A jogvédő szervezet tudni véli, hogy az állami és magánadatbázisokra egyaránt támaszkodó rendszer fejlesztői utazási szokások, bankkölcsönök, bankszámla-adatok, adóbevallással, jótékonysági adományokkal kapcsolatos információk, illetve büntetett előéletre vonatkozó érdekességek után kutakodnak. Ezt maga Heather Rosenker, az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal szóvivője sem tagadta, azt viszont igen, hogy közlekedési kihágással, illetve hitellel kapcsolatos adatokhoz is hozzáférnének.
A szoftver minden egyes légi utast színekkel kódol, aszerint, hogy a repülésbiztonság szempontjából mekkora kockázati tényezőnek minősül. Teszi mindezt az adatbázisok alapján: a zöldek a megbízható utasok, akik simán felszállhatnak a gépre; az azt követő sárga csoportba esőket alapos vizsgálatnak vetik alá, a vörösök pedig egyáltalán nem juthatnak fel a járatra. És bár azt nem tudni, eddig hány utas, és pontosan kik kerültek gyanúba, valószínű, hogy olyanok is fennakadtak a rostán, akik nem veszélyeztetnék a repülés biztonságát.
Mivel egy-egy személy adatainak elemzése hosszú percekig is eltarthat, az átvilágításból adódó várakozások elkerülésére az amerikai reptereket felügyelő repülésbiztonsági hivatal biometriás módszerekkel egészítené ki a megoldást. Így a megbízható utasok számára olyan speciális “smart” kártyákat adnának, amely a kiváltságos személy senki mással össze nem téveszthető paramétereit tartalmazná. Ezt a rendszert 2004 tavaszára várhatóan az összes légikikötőben bevezetik, annak ellenére, hogy az már ma is kivívta a jogvédők és a rendszeresen utazó üzletemberek nemtetszését. Ők ugyanis nemcsak azt szeretnék világosan látni, milyen adatok alapján dolgozik a szoftver, hanem azt is, vajon valóban hatékony-e a terrorizmus ellen. Ráadásul, mivel a rendszer valamennyi, az Egyesült Államokba utazó külföldi utast vizsgálatnak vetne alá, az európai uniós jogszabályokkal is összeegyeztethetetlennek bizonyulhat.
És bár a jogi megfontolások ellenére az adatbányászat és a biometria bizonyosan eredményre vezethet, az amerikai űrkutatási hivatal még ezeknél is újabb biztonsági technológiák kifejlesztésén dolgozik. A NASA szakemberei ugyanis hiszik: az űrtechnológia felhasználható arra is, hogy felfogják és elemezzék az agyhullámokat, majd az adatokat a potenciális fenyegetést jelentő utasok kiszűrésére alkalmas számítógépes programokba táplálják. Herb Schlickenmaier űrkutatási igazgató az utópisztikus agymegfigyelő berendezésről nagyvonalakban elmondta, hogy az egy hazugságvizsgálóhoz lenne hasonlatos, amely a szívverés szaporaságából, a testhőmérsékletből, a pislogás sűrűségéből és egyéb távolból megfigyelhető biometriai jegyekből állítaná fel gyanúját arra vonatkozóan, ki a potenciális terrorista, s ki a békés utas. A NASA az agyhullámokat és a szívverést a biztonsági berendezéseken áthaladó személyeken mérné; a repüléstől félő utasok kiszűrésére egyelőre nincs módszere.
