Persányi Miklós miniszter és Demszky Gábor főpolgármester. Arccal a parlagfű felé – a büdzsében is.
Üdvözöljük! – nyugtázta Domokos László (Fidesz-MPSZ), a parlament költségvetési bizottságának alelnöke, amikor a kormány szám szerint a huszonkettedik közérzetjavító intézkedést szorgalmazó indítványát nyújtotta be. Öröme teljesnek látszott: 150 millió forintot készültek hozzátenni a határon túli felsőok-tatás-fejlesztés 1 milliárd 685 millió forintos keretéhez, ami a 2004-es büdzsé eredeti előterjesztésében szerepelt.
Szokásos ügymenet: a kormány a sarokszámok megszavazása előtt még utoljára áttekinti a költségvetést, hol lehet simítani, finomítani rajta. Össze is állít hamarjában 64 módosító indítványt, egy papírhalmazt, amely önmagában is a kiadások potom 42 milliárdos megemelését szorgalmazta. Ezt viszi be az illetékes bizottsághoz: hogy az „magáévá tegye”, azaz – formailag – a saját indítványaként nyújtsa be (hiszen a kormány a házszabály szerint ezt nem teheti meg). A honatyák vaskos paksamétát vettek kézbe, ám kezdtek kellemesen meglepődni: mintha ezúttal végre csupa szép és jó, a lakosság gondjait orvosló javaslatról lenne szó. A huszonkettedik indítványig – amikor az ellenzéki alelnök a fenti egyetértő nyilatkozatra ragadtatta magát – már előjött 500 millió forint pluszpénz a balatoni regionális vízközmű-hálózat fejlesztésére, 1,3 milliárd kiegészítés az egyházi intézményeknek, 3 milliárd kulturális beruházásokra, 3,6 milliárd a rendőrség úgynevezett dologi (tárgyi eszköz beszerzési) kereteinek megemelésére. Nem is beszélve arról, hogy a kormány, az önkormányzati lobbinak engedve, további 15 milliárd forintot szánt a településeknek járó támogatások újabb emelésére.
Domokos alelnök tehát jókedvre derült. Ám amint pár irattal tovább haladtak, Várfalvi István helyettes pénzügyminisztériumi államtitkár váratlan bejelentést tett: „A következő 28 indítványban javasoljuk az intézkedésekhez szükséges forrás előteremtését.” Minden minisztériumnál, országos intézménynél további 1,4 százalékot levettek a dologi kiadásokból, holott már az eredeti beterjesztés szerint is 7 százalékos dologi kiadás-csökkentéssel számoltak. „Ezzel is a létszámcsökkentést ösztönözzük, hiszen a bérkeretekből át lehet vinni a pénzt a dologi előirányzatokba, fordítva viszont nem” – mondták a PM-esek. Ellenben Boldvai László (MSZP) Nógrád megyéből észrevételezte: az általános lefaragás hevében a salgótarjáni rendőr-főkapitányság költségvetéséből többet vesznek ki, mint amennyit az imént a rendőrség helyzetének javítása keretében odaadtak. A szomszéd szobák valamelyikében rögvest el is készült a koalíciós javaslat, amely legalább a rendőrség esetében orvosolja a kényszerű forrásteremtés okozta hibát.
A HELYZET KULCSA. Lapzártakor megjósolható: a keddi plenáris ülésen a 2004-es költségvetési sarokszámok elfogadását többórás szavazásnak kell megelőznie. A honatyák és a bizottságok több mint kétezer indítvánnyal éltek – meg nem erősített hírek szerint a Fidesz speciális szoftvert is bevetett az irományok gyártására -, de a kormány csak 131 javaslat elfogadását javasolja, legalábbis a frakcióknak kiküldött támogatólista szerint.
A támogatott módosító javaslatok közt böngészve leginkább szembetűnő a költségvetési módszer radikális változása. A „költségvető” immár nem ragaszkodik a pénzforgalmi egyensúly tartásához. Eddig alapszabály volt, hogy a kiadások csak akkor növelhetők, ha ennek forrása az adott költségvetési időszakban, más kiadások csökkentésével vagy a bevételek növelésével előteremthető. Most viszont a kiadások 69,4 milliárdos növelésével szemben a bevételek alig 16,1 milliárddal gyarapodnak.
A rendkívül nagy, több mint 53 milliárdos különbség magyarázata az, hogy Magyarországnak elsősorban immár az Európai Unióban alkalmazott módszer szerint számított egyenleget kell alapul vennie. A deficit GDP-hez viszonyított 3,8 százalékos arányát, amelyet a kormány jövőre kíván elérni, az uniós számítás alapján határozzák meg, ez pedig nem egészen ugyanaz, mint amit a törvényben mutatnak ki. Így hát egyszerre kétféleképpen gondolkodik a költségvető: miként alakulnak uniós szemmel a folyamatok, és mit kell bevésni a törvénybe a kívánt cél eléréséhez. Az egyik lényeges különbség, hogy az európai módszer a fizetések alapjául szolgáló gazdasági események időpontját kíséri figyelemmel, a törvény viszont a be- és kifizetések időpontját. Az eredményszemléletnek és a pénzforgalmi szemléletnek ez az eltérése ezúttal a 13. havi illetmény miatt vált érdekessé. Az idei év után a 13. havi bért a köztisztviselők novemberben, a közalkalmazottak pedig – akiknek fizetése az előbbi körnek mintegy négyszeresét teszi ki – jövő januárban vehetik fel. A zárszámadási törvényben nemrég elfogadtatott módosítás szerint a juttatás egységesen a következő év januárjában jár a költségvetési intézményekben dolgozóknak, ám 2005 januárja – azaz a jövő év után járó pluszilletmény – kimarad a sorból. Amikor a jövő évi büdzsét beterjesztették, még nem számoltak a 13. havi juttatás kispórolásával. Ha csak a tényleges kifizetéseket vesszük alapul, már akkor is 15,2 milliárddal csökken a költség, de ezt is több mint háromszorosan felülmúlja az az összeg, amelyet az eredetileg 2005 januárjára kitűzött kifizetések miatt tartanak vissza a büdzsében. Tehát pénz állt a házhoz: fedezet a közérzetjavító bejelentésekhez.
PREFERENCIÁK. A feszültségoldás első számú terepe a helyi önkormányzatok támogatása volt. A településeknek 30,5 milliárd forinttal több jut, mégpedig annak dacára, hogy 8,2 milliárddal apad a részesedésük a személyi jövedelemadóból (a számítások felülvizsgálata folytán). A közvetlen költségvetési támogatásukat viszont 38,7 milliárddal megfejelik a beterjesztett törvényjavaslathoz képest. Tízmilliárdot kapnak a nagyvárosok a tömegközlekedés normatív támogatására, 2 milliárdot Budapest a külső kerületi utak aszfaltozására. A legjelentősebb többletet, 23,1 milliárdot az úgynevezett „bérhordozó” normatívákra – oktatási, szociális intézményi támogatásokra szánják. Ebből is kitetszik: míg a központi költségvetésben már a keresetek visszafogása került napirendre, addig a településeken még mindig lyuk tátong a 2002. szeptemberi közalkalmazotti béremelés finanszírozásában. Bár a létszámcsökkentés itt is cél, és az eredetileg tervezett keret négyszeresére, közel 6 milliárd forintra emelik az ennek segítésére szánt központi keretet. Összességében az önkormányzati támogatások (az szja-val együtt) 10,6 százalékkal nőnek az ideiekhez képest, holott eredetileg csak 7,9 százalékos emelkedést terveztek.
KAPOLCS, SZIGET. Új karaktert kap a büdzsé a kultúra fokozott támogatásával is: a 3 milliárdos kormányzati beruházási kereten felül további 2 milliárdot kapnak az intézmények annak ellentételezésére, hogy a jövő évtől megszűnik számukra az áfalevonás lehetősége. A kapolcsi Művészetek Völgye rendezvénysorozatot 45, a Sziget fesztivált pedig 153 millió forinttal támogatják a büdzséből. Az egyházi intézmények apanázsát 1,3 milliárddal duzzasztják: az állampolgárok adójának 1 százalékáról szóló döntés jelentőségét tovább kisebbítve, az szja 0,8 százalékáról 0,9 százalékára emelik a határt, ameddig a büdzsé kiegészíti az adakozók juttatását.
Lapzártakor mindenképp elfogadásra esélyes javaslatnak látszott az a csomag, amelyik a költségvetés különféle zugaiból 1,5 milliárdot „lapátol össze” a parlagfű elleni közérdekű védekezésre. Más indítványok a szociális gondoskodást erősítik: például 3 milliárdot különítenek el az alacsony jövedelműek és a fogyatékosok vezetékes telefonhasználatára. A vasúti és távolsági, helyi autóbusz-kedvezmény kiterjesztése – helyesebben a tervezettnél kisebb mértékű lefaragása – a fogyasztói árkiegészítést fejeli meg, ugyancsak 3 milliárddal. Megemlíthetjük azért, hogy akad valóban célzott lépés is: 500 millió a fogyatékos gyereküket egyedül nevelő szülőknek járó családi pótlék és a fogyatékos szervezetek támogatásának növelésére.
A bevételi oldalon megvan az egyik említett 3 milliárd forrása: ehhez elég, ha az új autók után fizetendő regisztrációs adót május helyett februárban léptetik életbe (az eddigi fogyasztási adó helyett). További 2,35 milliárd kerül a Sulinet program szigorításából: lerövidítik az adókedvezménnyel beszerezhető termékek listáját, kigyomlálva például a digitális kamerát és fényképezőgépet.
A legdurvább lefaragás a Figyelő szerint, hogy palackba zárták a bíróságokról és ügyészségekről szóló törvény szellemét. E törvény szerint ugyanis e két szervezet a költségvetését maga határozza meg, és ha a kormány véleménye más, azt legföljebb a törvény indoklásának mellékletében közölheti. Ez így is történt. Ám egy módosító javaslat 3,5 milliárddal megkurtította a bíróságok és 1,7 milliárddal az ügyészség támogatását, és így pont a kormány változata győzött. Ráadásul, mintegy ködösítés gyanánt, ugyanebben a módosító javaslatban – a 93-as számú, az MSZP-s Jauernik István és Szabó Lajos által jegyzett irományban – szerepel a lakástámogatási keret 7,7 milliárdos emelése is. Pedig a lakáskamatoknak végképp semmi közük nincs az igazságszolgáltatáshoz.
