Vanda ma már bánja, hogy a felsőfokú képzések helyett nem inkább valamilyen szakmát tanult. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézetét végezte el először, agrármenedzser szakon, utána kiegészítő képzésen egyetemi diplomát szerzett ugyanott. Az idén szeptemberben pedig megkezdte tanulmányaimat az ELTE szociológia szakán. „A felvételin meg is kérdezték tőlem, mi a tervem ezzel a sok diplomával” – meséli Vanda, s bevallja: egyre kevésbé tudja a választ. Több mint negyven helyre adta be az önéletrajzát – eredménytelenül. Jelenleg, hogy ki tudja fizetni az újra esedékes tandíjat, egy dunai hajón dolgozik – ahová egyenesebb és könnyebb út vezetett volna egy szakmunkásiskolából.
Ipari tanulók Anno. Vissza a műhelybe?
Vandához hasonlóan manapság több ezer diplomás tapasztalja meg a saját bőrén, hogy az oktatási rendszer nem képes alkalmazkodni a piac jelenlegi igényeihez. Az iskolapadokból egyharmad arányban kerülnek ki fizikai jellegű képzettséggel és kétharmad arányban szellemi munkakör betöltésére kész fiatalok, ám a munkaerő-piac igénye ennek éppen a fordítottja. Így széles a magasan kvalifikált, de szakképzetlen réteg, ugyanakkor kevés az igényeknek megfelelő képzettségű munkaerő.
FELFELÉ MOZDULNAK. A felvevőpiac szempontjából a szakoktatási rendszeren belül is kedvezőtlenek a tendenciák. „Egyre többen mozdulnak el a felsőfokú szakképzés és a felsőoktatás felé, és ez a folyamat várhatóan folytatódik” – vázolja a jövőt Jekkel Antal, az Oktatási Minisztérium (OM) szakoktatási és szakképzési főosztályának vezetője. A szakmunkástanulók száma az elmúlt években közel a felére esett vissza, ezzel párhuzamosan a szakközépiskolában tanulók aránya nagymértékben nőtt (lásd az ábrát).
Nem mintha az oktatási kínálat lenne szűkös, sőt. Sok olyan szakmacsoportban is folyik ma oktatás, amelynek a végzettségét megszerző diákok nagy többsége munkanélküli lesz – szélsőséges esetben a megszerzett képesítés akár érvényét is veszítheti. „Jelenleg több mint ezer szakképző intézetben, 824 szakmában folyik képzés, ez elaprózódott rendszert tükröz” – vázolja a helyzetet Jekkel Antal. Az iskolák egymás riválisai. Az intézmények között nincs megfelelő szakmai kommunikáció, így alakulhatott ki egy olyan rendszer, ahol földrajzilag egymáshoz közel eső iskolákban, azonos szakmákban, kis létszámú – s értelemszerűen gazdaságtalan – képzés folyik. A fenntartó rendszert viszont semmi sem ösztönzi a piac igényeihez való alkalmazkodásra – az intézmények a képzésben részt vevők minél magasabb létszámában érdekeltek, tekintettel arra, hogy bevételeik jelentős részét a tanulók után járó állami fejkvóta teszi ki.
A szétaprózódott intézmények összehangolására alakulnak a jövőre vonatkozó, s a Nemzeti Fejlesztési Tervben is helyet kapó elképzelések, amelyek – az uniós strukturális alapok forrásaira támaszkodva – térségi integrált szakképző központokat (TISZK) hoznának létre (jellemzőiket lásd külön). A 2004 és 2006 közötti 5,55 milliárd forint viszsza nem térítendő uniós forrásból első lépésben 16 intézmény létesül (régiónként kettő, illetve külön Budapesten is kettő), önálló vezetői és döntéstámogatási, illetve átfogó nyilvántartási, informatikai rendszerrel. Az első központ 2006-ban nyithatja meg a kapuit – a szükséges feltételek kidolgozásához és bevezetéséhez pályázati rendszerben kaphatnak támogatást az intézmények. Az első körben nyíló intézmények után a 2007-2013-as új uniós költségvetési ciklusban összesen 50-60 központ beindítását tervezik.
Központosítás
A kormány térségi integrált szakképző központokat (TISZK) szeretne létrehozni.
KONCENTRÁLTAN. Egy-egy TISZK egy nonprofit irányító szervezetből, egy központi képzőhelyből és hat-nyolc (tag)intézményből áll majd, s ezeket az egységeket több korábbi intézmény összevonásával és/vagy megszüntetésével alakítják ki. Az intézmények egymástól való távolságát úgy határozzák meg, hogy a tanulók a képzéshez napi utazással hozzáférhessenek.
ÉSSZERŰEN. A gyakorlatorientált szakképzés olyan bázisait szeretnék létrehozni, amelyek keretében a szakképző intézmények ésszerű feladatmegosztással közösen használnák a legújabb technikát felvonultató berendezéseket. A korszerű tanműhelyek, oktatótermek létrehozásához, az infrastrukturális fejlesztéshez rendelkezésre álló pályázati összeg 2004 és 2006 között 12,2 milliárd forint.
GYAKORLATIASAN. Az irányítást olyan nonprofit szervezetek végzik majd, amelyek vezető testületében jelen lennének a gazdaság helyi szereplői és a kamarák képviselői is. A cél az, hogy hosszabb távú harmonizácó jöjjön létre az intézmény és az intézményben végzetteket foglalkoztatók között.
SZOLGÁLTATÓ MÓDON. A szakképzésen túl ezek a központok úgynevezett „közösségi funkciókat” is ellátnak majd, vagyis olyan komplett szolgáltatásokat nyújtanak, mint a pályaválasztási és karrier tanácsadás, továbbá a hátrányos helyzetű fiataloknak és családjuknak is külön segítséget nyújtanak.
HELYI SEGÍTSÉGGEL. Az OM-ben azt remélik, hogy a gazdaság helyi szereplői anyagi hozzájárulással is segítik majd a TISZK-eket. Hefter József, a BKIK alelnök szerint azonban addig nem várható, hogy a vállalkozók „pénzzel is beszálljanak”, amíg ebben őket gazdaságilag érdekeltté nem teszik. Úgy látja, ezen intézmények hátterét társadalmilag kellene megerősíteni, a fenntartásukat társadalmi szervezetekre kellene bízni.
TÚLZOTT SZIGOR. A gyakorlat hiányában persze szerepet játszik az is, hogy a kilencvenes évek elején, a privatizációt követően megszűntek a korábban állami vállalatok által működtetett tanműhelyek, miközben a kis- és középvállalkozások részvétele a gyakorlati képzésben csak lassan szerveződött, szerveződik. Részben azért, mert a gyakorlat körülményeit illetően olyan szigorú előírásokat hoztak, hogy a vállalkozóknak nem volt érdekük „gyereket tartani”. Márpedig Hefter József szerint ma is az a helyzet, hogy minél nehezebb egy szakma, annál hosszabb az alapképzés is. Szerinte a nagy gyakorlatot igénylő szakmákat egy vállalkozónál jobban meg lehet tanulni, mint az iskolában. A TISZK-ek kiépítése mindenesetre csak az egyik, de nem az egyetlen útja a szakképzés korszerűsítésének.
„Az infrastrukturális átalakítással párhuzamosan készül az új Országos Képzési Jegyzék” – avat be a szakképzés átalakításának másik fő irányába Nagy László, a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) főigazgatója. Bevezetik az általuk kidolgozott moduláris szisztémát, amely hasonló lesz a felsőoktatás kreditrendszeréhez. Ez lehetőséget teremt majd a szakmák közötti átjárásra, a folyamatos ki- és belépésre, rész- és szakképzések elsajátítására. „Nagy előnye lesz a rendszernek, hogy nem lehet majd belőle kihullani. Az oktatás legkülönbözőbb szintjein biztosítja a képzést. Például ki lehet lépni bizonyos részképesítésekkel, és a rendszer később bármikor visszafogadja az illetőt” – sorolja Jekkel Antal.
