Egy csésze kávé Pintér Istvánnal

Nem féltette a családját a Pakson történtek kapcsán?

– Elsőként megszerzett mérnöki végzettségemnél fogva bízom a rendszerekben és a technológiában. Minden nagy rendszerben előfordulnak üzemzavarok, ezek kimenetele pedig attól függ, mennyire vannak felkészülve a szakemberek. Mivel a világ minden tájáról érkezett szakértők is segítik a paksiakat, biztonságban érzem magam.

– Mint egy nagy áramfogyasztó cég első embere, nem tart a villamos energia drágulásától?

– Tavaly stratégiai döntéssel kiszerveztük és értékesítettük az energiaellátást, azóta egy szakértő szolgáltatóra hagyatkozunk, amely a lehető legolcsóbb forrásokat kutatja fel. Ezzel éves szinten több tízmillió forintot is megtakaríthat a vállalat, kihasználva az energialiberalizáció adta lehetőségeket is.

– Milyen stratégiai lépéseket tervez az elemzők szerint rendkívül nehéz helyzetben lévő Rába életében?

– A cég korábbi stratégiai igazgatójaként eddig is részt vettem a három éve elfogadott tervek megvalósításában. Azt gondolom, a mind kedvezőtlenebbé váló külső körülmények ellenére jó irányú fejlődés indult, bár valóban súlyos problémát okoz a cég számára az erős forint, a bérterhek növekedése, s a három éve stagnáló-csökkenő piac. Éppen ezért, megtartva az eredeti terv céljait, a jelenlegi lehetőségekhez kell igazítani az elképzeléseket. A lehetséges piacok felmérése után újra meg kell határozni, melyek a cég legfőbb tevékenységei, kulcs-üzletágai, s az erőforrásokat még inkább ezekre kell összpontosítani.

– Akadnak olyan szakértők, akik a nagyon rosszul sikerült 2002-es év miatt egyenesen megkérdőjelezik a Rába hosszú távú jövőjét. Egyesek szerint érdemesebb lenne egyszerűen beszüntetni a legtöbb tevékenységet, s eladni az ingatlanokat.

– Nem biztos, hogy kívülről szemlélve könnyű megítélni a helyzetet. A Rába a régió gazdaságának fontos tényezője. A vázolt szélsőséges esetben ezért aligha érne sokat a cég ingatlanportfóliója, hiszen egy ilyen forgatókönyv minden bizonnyal erősen negatívan befolyásolná a helyi ingatlankeresleti piacot is. Tény, hogy elindultak negatív folyamatok, de éppen azon dolgozunk, hogy ezeket megfordítsuk, az ellenszerüket megtaláljuk, amire minden esélyünk megvan. Szembe kell azonban néznünk azzal, hogy az előbb említett folyamatok következtében az ország versenyképessége megváltozott.

– Nem nehezíti a gazdasági szereplők helyzetét a SARS járvány ázsiai terjedése?

– Az elmúlt egy évben egy hónapot Kínában, az ottani üzletünk beindításával töltöttem, s rendszeres kapcsolatban vagyunk a helyi irodánk vezetőjével is. Információim alapján úgy látom, a valóságosnál drámaibb veszély képét festi a média. Létezik a veszély, de az ország méretét tekintve a fertőzöttek száma elenyésző, s a hírek szerint sikerül gátat szabni a vírus gyors terjedésének.

– Milyennek látja a hazai cégek esélyeit az iraki újjáépítésben?

– Ez döntően attól függ, hogy milyen újjáépítési modellt alakít ki az Egyesült Államok, illetve a magyar külpolitika milyen pozíciót szerez magának – például küldünk-e békefenntartókat a térségbe. A még kialakulóban lévő újjáépítési tervek egyértelműen az amerikai cégek részvételét preferálják; a kérdés csak az, hogy a helyi ipar fejlesztése kap-e prioritást, vagy sem. Iránban, helyi partnerekkel szerzett tapasztalata van a Rábának, készek és alkalmasak vagyunk a részvételre, ám ez sajnos nem jelenti automatikusan azt, hogy Irakban is feltétlenül üzletet szerzünk majd.

– Nincs rózsás helyzetben az acélipar, mégis újraindul az acélgyártás a DAM-ban. Van ennek az iparágnak jövője Magyarországon?

– Európában Németországban, Olaszországban vagy Csehországban is erős az acélipar, miért ne prosperálhatna ez az iparág nálunk is. Erre esélyt ad, hogy két nehéz év után újabb konjunktúrát él át az acélgyártás. Beszállítóink jelzései alapján világszerte óriási a keresletnövekedés, amelyet elsősorban a Kínában megnövekedett igényekkel magyaráznak.