Állampapírokat az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Zrt. bocsát ki, mert az ő feladata, hogy a különböző állampapírok eladásából kielégítse az állam finanszírozási igényét. Erre több okból is szükség van, elsősorban a lejáró és adott időszakban törlesztést igénylő korábbi államadósság újrafinanszírozása miatt, illetve a kincstár különböző területein (központi költségvetés, társadalombiztosítási alapok, elkülönített állami alapok) keletkező új hiányok finanszírozása miatt is. Több egyéb okból is szükség lehet állampapírok kibocsátására, például EU-s előfinanszírozás, vagy a kincstár folyószámlájának feltöltése miatt.
Legnagyobb előnyük a biztonság
Állampapírokat az ÁKK közvetlenül a lakosságnak is kibocsát, de a nem kifejezetten a lakosság számára kibocsátott állampapírok zömét is meg tudja venni a magánbefektető, akár közvetlenül, akár valamilyen kollektív befektetésen keresztül (például kötvénybefektetési alappal, nyugdíjcélú megtakarítással, unit linked biztosítással).
Az állampapírok legnagyobb előnye a biztonság, a kiszámíthatóság. „Normális” esetben ugyanis az állam kiváló adós, nem megy csődbe. Mivel ebben az írásban mi most a magyar állampapírokkal fogunk foglalkozni, ezek pedig az amúgy kritikus magyar államháztartási egyensúlytalanság ellenére is biztonságosak, kiemelhetjük: a magyar állam kifejezetten jó adós.
Ezúttal az állam forintalapú termékeit mutatjuk be, de érdemes tudni, hogy az ÁKK a finanszírozási igényének egy kisebb részét devizaalapú kibocsátásokkal fedezi. A két legfontosabb állampapír-kategória az egy évnél nem hosszabb futamidejű kincstárjegyek és az egy évnél hosszabb lejáratú államkötvények. A megfogalmazásból látható, hogy az éppen egyéves állampapírt még kincstárjegynek nevezzük.
Kamatozó kincstárjegy és államkötvény
Az ÁKK közvetlenül a lakosságnak kétfajta állampapírt szán. A kamatozó kincstárjegy névre szóló, egyéves futamidejű, fix kamatozású értékpapír. A jegyzési időszak során a befektető a névértéken veheti meg a papírt, a lejáratkor pedig megkapja a névértéket és az ígért kamatot. Nem feltétlenül szükséges azonban a futamidő végét megvárni, aki korábban szeretne kiszállni a befektetéséből, az a forgalmazóknál megteheti, ők ugyanis folyamatosan árfolyamot jegyeznek a papírokra.
A másik lakossági termék, a postákon is megvehető kincstári takarékjegy egy- illetve kétéves futamidővel. Az egyéves takarékjegy tehát kincstárjegy, a kétéves már államkötvény. Ezen papírok kamatozása is fix, ugyanakkor lépcsőzetes, visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti meg a befektetőt. Az állam a minél hosszabb értékpapír-birtoklást jutalmazza, vagyis aki gyorsan megszabadul a takarékjegytől, az rosszabbul jár, még az is lehet, hogy egyáltalán nem kap kamatot.
Jó adósok – rossz adósok
Az állam jó adós – mondjuk, ugyanakkor emögött az állítás mögött végletesen eltérő esetek vannak. Olykor megdöbbentően jó adós egy állam, amikor valamilyen egészen furcsa, rég értéktelennek gondolt első világháborús hadikölcsönnel szemben is teljesít. Sok híres befektetési sztori van arról, hogy élelmes spekulánsok (André Kostolany írta meg egy ilyen esetét német papírokkal) hogyan vásároltak fel értéktelennek hitt állampapírokat és lettek velük milliárdosok. Természetesen azért vannak olyan esetek is, amikor egy állam nem teljesít, korábban felvett adósságait újratárgyalja hitelezőivel, legyen az akár egy másik állam, akár saját állampolgárai. 1998 augusztusában, a rubel összeomlásakor így jártak például az orosz állam hitelezői.
—-Árverésen kínált papírok—-
Államkötvény, vagyis egy évnél hosszabb futamidejű, és nem kifejezetten lakossági értékpapír sokféle van. Az ÁKK a legtöbb kötvényét egy kiválasztott forgalmazói körnek, az elsődleges forgalmazóknak (ezek nagy bankok) nyilvános árverésen értékesíti, a végbefektetőknek már ez a forgalmazói kör tudja eladni a kötvényeket az úgynevezett másodlagos forgalmazás keretében. Vannak 3, 5, 10 és 15 éves futamidejű kötvények, amelyek között a fix kamatozású papírok mellett változó kamatozású is akad.
A fix kamatozású államkötvények esetében már a kibocsátáskor lehet látni a későbbi kamatfizetéseket, a kamatok rögzítettek, a változó kamatozású kötvényeknél viszont csak a kamatmegállapítás módja és ideje rögzített, a pontos kamatot nem lehet tudni, csak azt, hogy az milyen paraméterektől függ.
Végül vannak az egy évnél nem hosszabb futamidejű, és szintén az elsődleges forgalmazóknak aukciókon kínált diszkontkincstárjegyek. Ezeket az ÁKK diszkontáron kínálja, vagyis a dkj-k nem kamatot fizetnek, hanem a futamidő alatt elérik a névértéküket. Például egy egyéves dkj 93 százalékon kerül kibocsátásra és egy év múlva száz százalékot ér.
Jelenleg három különböző – 3, 6 és 12 hónapos – futamidejű diszkontkincstárjegyet értékesítenek rendszeresen, az ÁKK tervei szerint fél év múlva a 6 hónapos instrumentum megszűnik.
A legtöbb aukcionált állampapír bekerül a BÉT tőzsdeparkettjére is, de a kisbefektetők inkább a forgalmazóknál tudnak venni, amelyek ugyan némi árrést megtartanak maguknak, de az állampapír sokszor így is jó befektetés.
Kereslet – kínálat
Az állampapír-kibocsátás éppen úgy, mint a tőzsde, a keresletről és a kínálatról szól. Lehet hogy a tőzsdén egy Mol-részvény értékét 30 ezer forinton tartjuk reálisnak, de ha ennyit senki nem ad érte, akkor ezzel az elméleti értékkel semmire sem megyünk. Az állampapír-kibocsátás is ilyen, az államnak szüksége van a kibocsátott állampapírok ellenértékére, ez a kínálat alapja, a befektetők pedig bizonyos árért (kamatért) szívesen adnak kölcsön az államnak, ez a kereslet.
A különböző állampapírok árfolyama és hozama pedig ott fog találkozni, ahol éppen ugyanannyi vevő van, mint amekkora mennyiséget az állam értékesíteni szeretne. Ha ugyanis nem jelentkezne elég vevő, akkor az állam vonzóbbá teszi a portékát, nagyobb kamatot ígér, ha pedig tolonganának a vevők, akkor az állam annak adná oda az állampapírt, aki kevesebb kamattal is megelégszik.
Sorozatunk legközelebbi részében már azt fogjuk megnézni, hogy az állampapírok világában hogyan lehet a tőzsdéhez hasonlóan extrahozamot realizálni, hogyan válasszunk az egyes állampapír-piaci eszközök között.
Címletek
Az állampapírok alapegysége a 10 ezer forintos címletérték. A legtöbb esetben a fizikailag ki nem nyomtatott (dematerializált) értékpapírok címlete szinte mindig 10 ezer forint. Az államkötvények alapcímlete is ez, de a diszkontkincstárjegyek értéke is 10 ezer forintig nő a lejáratig. A lakossági papírok közül a kamatozó kincstárjegyek egy egysége tízezer forint névértékű, egyedül a fizikailag is kinyomtatott kincstári takarékjegyeknek vannak ennél nagyobb címletei is, hiszen a postákon 10, 50, 100, 500 ezer és 1 millió forintos címletekben is kaphatók.
