Kapszula-kommunikátorok

Néha egyetlen elírt számjegy is komoly fejfájást okozhat. Ezzel szembesültek a Tonic Budapest Reklámügynökség tulajdonosai is, amikor kiderült, 30 ezer karácsonyi üdvözlőlapot kellene két nappal a kikézbesítés előtt újranyomtatniuk, mert azokon tévesen szerepel az ügyfél telefonszáma. „A problémára sikerült kreatív megoldást találnunk” – mondja Bódis Gergely, a cég tulajdonosa, egyben kreatív igazgatója. Felhívták a szolgáltatót, és kiderítették, hogy a hibásan megadott számnak nincs élő előfizetője, előfizettek hát rá, majd átirányítást rendeltek meg innen az ügyfél telefonjára…

Mindez sok évvel azután történt, hogy a Tonic Reklámügynökség jogelődjét, a Stram-Avant Budapest Kft.-t – amolyan mellékállás gyanánt – Sramkó László, Bódis Gergely és a csapatból azóta kivált Tóth-Avanti Péter megalapította. Mindez 1995-ben történt, s az az időszak különösen szerencsésnek bizonyult az indulásra. A nyugati szellemű reklámokra való rácsodálkozás kora már elmúlt, de a kommunikációs „zaj” mértéke – nem lévén kereskedelmi televíziózás, illetve internet – összehasonlíthatatlanul alacsonyabb volt még, mint napjainkban.

Fotó: Lakos Gábor

POTENCIÁLIS ERŐ. A két cégtulajdonos a Dunabank marketingosztályán ismerte meg egymást. A Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ marketing- és reklámmenedzser szakán végzett Sramkó a karrierépítés lehetősége okán döntött úgy, hogy pénzintézetnél vállal munkát. Társa kalandosabb utat járt be. A középiskola után nem tudta eldönteni, merre tovább; hóna alá csapta a bizonyítványát, és elment a területileg illetékes pályaválasztási tanácsadóhoz. „Fél éven keresztül töltögettem a teszteket, míg kisütöttük a pszichológussal, bármibe is fogok, annak kreatív munkának kell lennie” – emlékszik Bódis Gergely, aki ekkor már az Ybl Miklós Főiskola magasépítő szakának padjait koptatta, majd a Külkereskedelmi Főiskolán is szerzett egy marketingkommunikációs diplomát. Ő először az Interpress Kiadó, majd az Agrobank pr-eseként tevékenykedett, s ezt követően került a Dunabankhoz. (Később az Ibusz Bank és az ING marketing, illetve ügyvezető igazgatójaként is dolgozott.)

A háromemberesként induló műhely, a Stram-Avant Budapest Kft. első ügyfele személyes kapcsolatok révén a Skoda magyarországi képviselete volt, majd az élet legkülönbözőbb területeiről kezdtek szállingózni az ügyfelek. „Tudatosan törekszünk a szektorsemlegességre” – avat be üzleti filozófiájába Sramkó László. Így az egyes szegmenseket érintő gazdasági változások ellenére is biztos bevételekkel számolhatnak, ami azért fontos, mert a cégnek ma már 26 főt kell eltartania. „A hazai reklámipart sújtó recesszióra mindenkinek saját magának kell megoldást találnia” – vélekedik Bódis, aki szerint a legkézenfekvőbb megoldás számukra az volt, ha külföldi munkákat is elvállalnak. Tudásukkal a határon túl sem vallottak kudarcot, amit például az is mutat, hogy a világ első potencianövelő szeréhez készített spotjukat a megbízó amerikai anyavállalata az év filmjének választotta a világszerte forgatott anyagok közül.

FORMABONTÁS. A cég ma már ügyfelei között tudhatja az OTP-csoport tagjait, a Penny Marketet, a Porsche Hungariát, s még jó néhány hazai és multinacionális nagyvállalatot, s e partnerek révén éves forgalma 2006-ban meghaladta az egymilliárd forintot. Jóllehet, az impozáns bevételi mutatók jó üzleti érzékről tanúskodnak, azért őket sem kerülték el a kudarcok. Az évek során Bódisék számos fronton próbálkoztak, a könyvkiadástól a médiaügynökség-alapításig. „Burger Barna fotográfus New York című albuma, amelyet mi adtunk ki, nem aratott átütő sikert. A médiaügynökség egy ideig egész szépen hozott, végül mégis be kellett zárnunk” – számol be kevésbé szerencsés vállalkozásaikról Sramkó László. A tulajdonosokat mégsem törték le a kudarcok. Némi bankkölcsön segítségével nemrég felépítették a cég kreatív, üzleti és infrastrukturális bázisát, az újbudai Tonic-towert.

A tavaly március 15-i beköltözést arculat- és névváltoztatás követte; ekkor keresztelték át a céget Tonic Budapest Marketingkommunikációs Kft.-re. „Egyszerűen megjegyezhető névre volt szükségünk. A tonikban benne van a pezsgés, amivel az életformánk jár, és frissít, mint egy-egy ötlet. Hogy kesernyés? Lehet, de az utolsó korty után mindig édes íz marad?”- monologizál Sramkó. Szászkő László, a konkurens hat reklámügynökség vezető kreatív igazgatója szerencsés húzásnak tartja a névváltást. „Annak idején nem csak ezzel leptek meg, hanem azzal is, hogy Magyarországon a szakmában elsőként szereztek ISO tanúsítványt, s e tényt egy reklámkampány keretében tudatták a világgal.” Bár Szászkő tudja, hogy nem az ISO-tól lesz jobb egy reklámügynökség, azt azért elismeri, hogy könnyebb jobban működnie, ha megfelel e kritériumoknak. A szakember a Tonic szakmaiságáról azt mondja: „Egy kicsivel több szeretet – talán a márka, talán a fogyasztó irányában – még jobbá tehetné munkáik többségét.”

EGYEDI MÓDON. Sramkóék úgy gondolják, a folyton változó keresleti és kínálati viszonyok között a rugalmas szemlélet ugyanolyan fontos. Ezért azon vannak, hogy saját, egyedi marketingmódszereket dolgozzanak ki, amelyek segítségével hatékonyan kommunikálhatják a megbízók üzeneteit a meglehetősen reklámellenes hazai piacon. „A vásárlók ki nem állhatják a reklámokat – mondja Bódis -, ezért mára a marketingkommunikáció központi kérdésévé vált, hogy miként nyelethetjük le a fogyasztókkal az információt. Én kapszula-kommunikációnak hívom ezt.” Magyarul, a Tonic kreatívjai az egyedi, szokatlan megoldásokban látják a probléma megoldását, miként arról egy, a Skoda számára forgatott reklámfilmjük is tanúskodik. A több mint egy évig futó tévéspotban a Humorfesztivál ifjú felfedezettje, Fábry Sándor egyik patronáltja, a belső égésű motorok hangját az utolsó karburátor krahácsolásáig hűen utánozó Lóránt Barnabás volt hivatott meggyőzni a reménybeli vásárlókat arról, hogy: „Hutyutyutyu… hutyutyutyu… mostatuti-tuti” – mármint autót vásárolniuk.