Halott a piac – ezt egyrészt egy amerikai kereskedő mondta a hét elején a vállalati kötvények szegmenséről, másrészt sajnos egy hazai üzletkötő is a magyar bankköziről. A globális pénzügyi válság egyértelműen begyűrűzött a magyarországi bankok életébe is, s talán az a bankár állt a legközelebb a valóság tömör összefoglalásához, aki azt mondta: sose láttunk még ilyet, fogalmunk nincs, mi lesz a vége, de legalább nagyon igyekszünk.
Nincs pénz
A külpiaci helyzet egyértelmű: a hitelezés lényegében megszűnt, mindenki a jegybankokhoz rohangál pénzért, a kereskedelmi bankok egymásnak nem adnak, mert egyik sem tudja, nem dől-e össze a másik még a törlesztés előtt.
Olyan bizalmatlanság alakult ki a hazai bankközi piacon a hét elején, hogy hosszabb távú kamatokat egyáltalán nem is jegyeztek, ha valaki körbetelefonált tíz bankot 3 hónapos kölcsönért, örülhetett, ha egyet talált, amely egyáltalán kétoldali árat jegyzett, vagyis nem csak kölcsönt kért, hanem adni is hajlandó lett volna.
Amíg azonban nem tér vissza az élet a globális hitelpiacokra, addig nem meglepő, hogy a világ retteg: például attól, hogy forrás híján nem tudnak beruházni a cégek, ami súlyos recessziót okozhat. Vagy attól, hogy a sorra dőlő bankokról szóló hírek hallatán a betéteseknél egyszer csak elszakad a cérna, elkezdik kivonni pénzeiket. Épp ennek próbált elébe menni több ország kormánya is azzal, hogy államilag garantáltnak nyilvánították az összes betétet. Ha ugyanis a lakossági pénzek távoznának, az végzetes következményekkel járna, hiszen mára ez maradt a bankok egyetlen forrásszerzési lehetősége – olvasható a Figyelőben.
A cégek sokat veszíthetnek
Az egyik középvállalat pénzügyi vezetője szerint még jól működő, s eddig hiteleiket cash-flow-ból mindig pontosan fizető cégek is veszélybe kerülhetnek. A mai helyzetben ugyanis szerinte elég, ha a vállalat veszélyes szektorban (főleg ingatlanfejlesztés, építőipar) működik, vagy túl feszített banki kapcsolattal rendelkezik (tőkeáttétellel finanszírozzák) – ezek alapján a bank túl kockázatosnak nyilváníthatja. A komoly gondban levő pénzintézet úgy gondolkodik, jobb félni, mint megijedni: noha még tud fizetni a cég, de bármikor elérheti a kivédhetetlen válság, ezért jobb időben visszavenni tőle a hiteleket.
A módszer szabályos, csak nem elegáns. A céges pénzügyi vezető szerint „nagyítóval vizsgálják át” a több száz oldalas hitelszerződéseket, és ha olyan pontot találnak, amelyet a vállalati partner nem betű szerint teljesített (például egy nappal később adott le egy jelentést, vagy forintban adta meg, amit euróban kellene jelentenie), akkor ezt ürügyként felhasználva már bontják is a szerződést.
Az átlagember jobban jár
A vállalatok nehézségeihez képest a lakosság problémái nem tűnnek annyira vészesnek, persze e körben is nehezebb lesz a hitelhez jutás. Az új szerződéseknél például biztos, hogy szigorúbb hitelbírálattal kell számolni.
A bankok forráséhségének nagy nyertesei természetesen a betétesek. Mivel ma lényegében csak tőlük lehet forráshoz jutni, az eddig is magas betéti kamatok gyors emelkedésbe kezdtek
A félelem időszakának még nem látszik a vége – zárul a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában olvasható írás.
(A legjelentősebb hazai bankok elmondták a lapnak, hogyan látják a hitelpiaci válság itthoni hatásait és mire számítanak saját üzletmenetükben. A Figyelő cikkéből az is kiderül, miként és mennyit számít a magyar cégeknek az állami garanciaprogram.)
