A Blic című belgrádi újság üzletemberekre hivatkozva azt írta, hogy a kár ennél jóval nagyobb lehet, mert a különböző termékek és áruk iránti koszovói igényeket Pristina más forrásokból elégítheti ki a jövőben, azaz Jugoszlávia többi utódállamából, például Horvátországból, Szlovéniából, Montenegróból, Macedóniából, azután Török-, Olasz- és Görögországból pótolhatja a kiesést.
A szerbiai vállalatok eddig elsősorban építőanyagokat, bútoripari termékeket, lisztet, gabonaféléket, cukrot, állati takarmányt, műtrágyát és villamos energiát exportáltak Koszovóba, éves szinten 280 millió euróért.
A koszovói kormány azért tiltotta be a szerbiai áruk bevitelét és értékesítését, mert Belgrád nem hajlandó elismerni a Koszovói Köztársaság vámszerveinek hivatalos pecsétjét.
Volt olyan nap, hogy a Koszovóhoz közeli Vranje dél-szerbiai város egyes gyárainak udvarán tucatnyi, áruval megrakott teherkocsi vesztegelt, mert nem tudták leszállítani a megrendelt termékeket. Az embargó bevezetésének napjaiban a koszovói átkelőknél a teherkocsik hosszú sora várakozott, mert megtagadták tőlük a beléptetést.
A koszovói piac elvesztése miatti szerb aggodalmakat mi sem bizonyítja érzékletesebben, mint az egyik prizreni (koszovói határ menti város) építőanyag-kereskedő nyilatkozata, aki “harminc éven keresztül a Vajdaságból szerezte be az építőanyagot, mostantól azonban Macedóniából fog importálni”.
