Rendhagyó elektronikus levelet küldött ügyfeleinek augusztus végén a Cashline Értékpapír Zrt. A társaság azt közölte, hogy szeptember elsejétől módosítja szabályzatát a belső devizaátvezetések díjcsökkentése, illetve a portfóliókezelés fix díjának változása miatt. Többen arra gyanakodtak, hogy az értesítés valamiféle tévedésből kifolyólag érkezett, de nem. Mint Horváth Péter, a társaság illetékese lapunkat tájékoztatta, a befektetési szolgáltatókat mostantól jogszabály kötelezi az efféle levélküldésre. Szakítva a korábbi szokásokkal, amikor elegendő volt a cégek fiókjaiban kifüggeszteni az új díjszabályzatot, immáron közvetlenül is tudatni kell az ügyfelekkel, hogy egyoldalú szerződésmódosításra készül a társaság.
Rajz: RedDotCorbis
A befektetési szolgáltatók számára ez általában nem okoz gondot, e szakma szolgáltatásai ugyanis jellemzően egyre olcsóbbak. Más a helyzet a bankok esetében. Jóllehet, a Magyar Bankszövetségnél már folynak a tárgyalások az előzetes tájékoztatás esetleges módjáról, a pénzintézetek kondícióinak változásáról (drágulásáról) ma még csupán utólag, az adott havi számlaértesítőből szerezhetünk tudomást. Így járt például nemrég az a takarékbanki középvállalati ügyfél, akinek havi számlavezetési díját 5 ezerről 7 ezerre, negyedévi zárlati díját pedig 8 ezerről 24 ezer forintra emelte a pénzintézet, egyik hónapról a másikra. Az éves szinten összesen 84 ezer forintos drágításról persze hamarabb is értesülhetett volna a vállalkozás, ha pénzügyese naponta böngészi a bank honlapját díjváltozásokra vadászva, vagy ha gyakori kirándulásokat tesz valamelyik fiókba, áttanulmányozni a hirdetményeket. Noha egyik verzió sem tűnik életszerűnek, a vázolt helyzet ma még teljes mértékben megfelel a hatályos jogszabályoknak.
Nem lehet belekötni
„A változásról a hirdetményben a hatályba lépés előtt már 30 nappal olvashat az ügyfél” – kommentálta a történteket Morvai Zsolt, a Takarékbank igazgatója, s mivel a jogszabály ezt engedi, nemigen lehet belekötni. Amúgy sem lenne méltányos e pénzintézetet pellengérre állítani, mert szinte valamennyi hazai bank hasonló gyakorlatot követ: az árak egyrészt a folyamatosan növekvő költségeket tükrözik, másrészt időről időre reagálnak a konkurensek díjszabásaira is, de korrekció miatt is kerülhet húsba vágó drágításra, miután egy termékről vagy szolgáltatásról kiderül, hogy eredetileg „rosszul” árazták be. Morvai is úgy kommentálta a fent ismertetett drasztikus drágítást: „Nem gyakorlat a 200 százalékos áremelés; ebben az egyedi esetben a szolgáltatás kondícióját felülvizsgálta, s piaci szintre vitte a bank”.
Halogatott lépések
Sarkalatos pontja lenne a mainál korrektebb
hitelezés megvalósulásának a hányatott sorsú pozitív adóslista
bevezetése. Az ügyfelek teljes eladósodottságáról és fizetési
hajlandóságáról képet adó adatbázis kialakításának ötlete 2002-ben
vetődött fel először a bankok körében, de azt évekig ellenezte az
adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila távozását követően viszont most
úgy tűnik, valamennyi érintett támogatja az ügyet. Hasonlóképpen teljes
az egyetértés az olcsó és egyszerű szolgáltatásokat magában foglaló
banki alapszámlacsomag bevezetéséről is. Ám hiába akadnak
változtatások, amelyek a pénzintézet és az ügyfél szempontjából is
előnyösnek látszanak, a politikusaink életét manapság egyéb teendők
tölti ki. A parlamenti gépezet beindulásához még az is kevés, hogy a
költségvetésnek is érdekében áll a banki számlaforgalom erősítése, s a
minap a gazdaság kifehérítése érdekében a banki átutalások általánossá
tétele mellett tört lándzsát a kormány, amely a készpénzt a cégek és a
magánszemélyek pénzügyi életében egyaránt háttérbe szorítaná.
Hasonló helyzetekről lényegében ugyanígy nyilatkozott lapunknak több más pénzintézet képviselője is. Mégis úgy tűnik, nem csupán az ügyfelek érzik átverve magukat: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vizsgálatai szerint sem számít kirívó esetnek, hogy a szolgáltatóknak nagyon vastagon fog a ceruzájuk a díj- és kamatemelések során. Ráadásul a PSZÁF mellett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is hasonló megállapításra jutott e tekintetben. A Várhegyi Éva által vezetett bizottság 2006-os jelentése nyomán mindkét hatóságnál a vizsgálatok fókuszába került az ügyfelek kiszolgáltatottsága, és napjainkra kikristályosodott, milyen álláspontot képvisel e két hatóság a korrektebb szerződéses viszonyokat elősegítő törvényi változások előkészítő munkálatai során.
A témagazda Pénzügyminisztérium (PM) azonban egyelőre nem kívánt nyilatkozni lapunknak, arra hivatkozva, hogy még folynak az egyeztetések. Elutasítása nem lehet meglepő annak fényében, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, valamint a PM épp csak pár napja – lapunk kérésére – tisztázta egymás között, hogy kettőjük közül kinek az asztala e pénzügyi csomag. Így már az is magától értetődik, hogy bár a legutóbbi ígéretek szerint a szükséges módosítást még az idén meg kellene tárgyalnia a parlamentnek, 2009-től pedig a változások életbe lépését ígérték, ma már a csúszás tűnik biztosnak. A Figyelő informálisan úgy értesült, hogy a törvénymódosításra legjobb esetben is a jövő év elején kerülhet sor, és ennek megfelelő késlekedést szenved a hatályba lépés is.
Mindazonáltal az ügyfelek számára biztató lehet, hogy a hasonló álláspontot képviselő GVH és PSZÁF határozottan kiáll az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségeinek korlátozása mellett, a vállalati és lakossági üzletágban egyaránt. A jelenleg érvényes, túlzottan általános regulák helyett szerintük indokolt lenne például konkrétan meghatározni, milyen esetben módosíthatók az eredeti szerződésben foglalt tételek: kamatok, díjak, jutalékok és hasonlók. „Ezen a területen is szeretnénk a transzparenciát erősíteni” – mondta lapunknak Binder István, a felügyelet szóvivője.
Binder István, a PSZÁF szóvivője. „Egy jegybanki emelés a banki kamatok módosulását ugyan indokolja, a díjak átalakítására viszont nem ad alapot.”
Kicsik hátrányban
Piaci beszámolók szerint manapság több banknál is bevett gyakorlat a profittervek teljesítése érdekében végrehajtott árváltozás. Miként a fenti példa is mutatja, a díjmódosulások kiszolgáltatottjai leginkább a cégek, jellemzően a kis- és középvállalkozások. A lakosság pedig főleg a hitelkamatok szeszélyes változásaitól szenved, amelyekhez a bankok a törvényes formai kellékekről is gondoskodnak. A Citibank például egyik 2006-os szabad felhasználású jelzálogkölcsön szerződésében az egyoldalú módosítást lehetővé tévő helyzetek felsorolásában a „bármely egyéb ok miatt” kitételt is szerepeltette, de számos más pénzintézettől is citálható lenne hasonló fogás. Az efféle lehetőségeket a két hatóság száműzni kívánja az akceptálható okok sorából. Meglátásuk szerint csak a kereskedelmi bankokon kívüli körülmények változása indokolja az egyoldalú szerződésváltoztatást. Ilyen például a jegybanki alapkamat vagy a pénzpiaci kamatok (Bubor, Libor) elmozdulása. A két hatóság szerint ráadásul a külső kamatoknak nem csupán az emelkedő fázisban kellene a nyomában járni, de a mérséklődést is követni kellene az árazásban.
Szűkítendő játéktér
A felügyelet és a versenyhivatal még tovább menne a bankok játékterének korlátozásában. „Egy jegybanki emelés például a banki kamatok módosulását ugyan indokolja, a díjak átalakítására viszont nem ad alapot” – mutat rá Binder István, hogy egyszersmind az ok-okozati összefüggéseknek is érvényesülniük kell. A PSZÁF és a GVH a mértékek meghatározásában szintén nem óhajt szabad kezet adni a pénzintézeteknek. „Ma semmi nem tiltja, hogy 1 százalékpontos jegybanki alapkamat-növekedést egy adott banknál tetszőleges mértékű kamatváltozás kövessen, holott csak az 1 százalékpontos emelés indokolt” – mondta lapunknak Kováts Surd, a versenyhatóság irodavezető-helyettese.
Napjaink egyik legkényesebb kérdése a bankváltás nehézkessége, ezáltal a hitelezett ügyfelek röghöz kötése. A lakossági piacon folyó erőteljes verseny közepette hiába adódnának a korábbiaknál kedvezőbb hitelfeltételek, a régi bankot elhagyni ma még jellemzően drága – az előtörlesztési díj a hitel értékének 3–5 százalékát is elérheti –, no meg bonyolult is. A hatóságok e tekintetben szintén szeretnének korrekt viszonyokat kialakítani, amihez némi útbaigazítást nyújt számukra az Európai Unió 2008-as ajánlása. A dokumentum a személyi hitelek előtörlesztési díját jelenleg 1 százalékban – ha pedig az eredeti futamidőből egy évnél kevesebb van hátra, akkor 0,5 százalékban – javasolja megállapítani. „A manapság uralkodó előtörlesztési díjak túlzóak, az 1 százalék viszont megilleti a bankokat. El kell ismerni azt a jogos költséget, amelyet az ügyfél az eredeti futamidőre szétterítve fizetett volna meg” – mondja Kováts Surd. A felügyelet és a versenyhivatal ugyanakkor tovább is lépne eggyel az uniónál: a 0,5–1,0 százalékos előtörlesztési díjat valamennyi hitelféleségre kiterjesztené, végleg átvágva ezzel a gordiuszi csomót, amely a hazai banki ügyfeleket lebénítja.
Szövetségi ajánlások
A bankok egyértelműen ellenérdekeltek a változásokban. Jelszavuk: bízzunk mindent az önszabályozásra. A Magyar Bankszövetség elnöksége ajánlást bocsátott ki a hitelkiváltás folyamatának megkönnyítésére: ennek alapján a bankok egységes formanyomtatványt alkalmaznak a kiváltandó (régi) hiteltartozás kimutatására. E dokumentumot a szerződésben álló pénzintézet állítja ki a fennálló hitel paramétereiről, megkönnyítve és felgyorsítva ezzel a folyamatokat az új szerződéshez és az előtörlesztéshez. Az egyoldalú módosítás jogának méltányos gyakorlásával kapcsolatban azt javasolja tagjainak a szövetség, hogy a bank egyoldalú kamatváltoztatása esetén az ügyfél díjmentesen elállhasson a szerződéstől, ha az számára a korábbinál jóval terhesebbé vált, és ha a lépésre nem a bankon kívüli objektív körülmények miatt került sor. Ez persze csupán ajánlás, így kérdéses, hogy az érintettek közül hányan követik majd a benne foglaltakat. Mindazonáltal a bankszövetség szívesen venné, ha ajánlásaihoz a bankok mellett a hitelezéssel foglalkozó pénzügyi vállalkozások is csatlakoznának.
