Kötelező biztosítás
Magyar váltó
Új trükkökkel rukkolhatnak elő az idei „kötelező” szezonban az ügyfélvesztéstől félő biztosítók, miközben a váltást meglovagló online alkuszok száma is nő.
Tizennyolcezer forintot spórolhattak meg az idei díjaknál az autótulajdonosok, ha kötelező gépjármű-felelősségbiztosításukat a számukra legolcsóbb biztosítóhoz vitték át. Egy évvel korábban ez az összeg még átlagosan 17 ezer forint volt, s bár a 2006-os díjak még éppen főzés alatt állnak a biztosítók „boszorkánykonyhájában”, meglepő lenne, ha ezúttal nem érné el a 20 ezret. A biztosítók október 29-én teszik közzé jövő évi „kötelező” tarifáikat, s a szektorban terjengő hírek szerint a – tavaly a piac többsége szerint túl „puha” – Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is fokozott éberségre készül.
Már többször felvetődött, hogy meg kellene szüntetni azt a rendszert, amely szerint a kötelező szerződést csak évente egyszer, november elseje és 30-a között lehet átvinni másik biztosítóhoz. Ez alatt a rövid – tavaly egyenesen hisztérikus légkörű – kampányidőszak alatt ugyanis nem egyszer tisztességtelen eszközöket is bevetnek a társaságok, csakhogy az olcsóbb díjat ajánlók ne szipkázzák el ügyfeleiket. A helyzet azonban változatlan, a tarifák pedig egyre bonyolultabbak.
Évről évre egyre többféle szempont alapján és egyre nagyobb díjkedvezményt ad a piacot alkotó 12 biztosító. S mivel a biztosítási alkuszok nem érdekeltek abban, hogy bármely szereplőnek kedvezzenek, igyekeznek az összes cég adatát feltenni az internetre. A tarifadzsungelben történő eligazodás egyetlen módját kínáló netes díjkalkulátorok segítségével az ügyfelek percek alatt megtudhatják, mennyivel lesz olcsóbb a következő éves díjuk, ha váltanak, sőt néhány kattintással át is szerződhetnek.
NAGY ÜZLET. Tavaly novemberben mindössze két online biztosítási alkusz, a Biztosítás.hu Biztosítási Alkusz Kft. és a Netrisk Első Online Biztosítási Alkusz Kft. oldalain volt elérhető a közel teljes kínálat. Az üzlet nagynak ígérkezik, így az idén új szereplők megjelenése várható. A biztosító, ha az alkuszcég internetes oldala segítségével köt meg egy szerződést, azt a jutalékot, amely egyébként ügynöke zsebébe vándorolna, a biztosításközvetítőnek utalja át. A jutalék a kötelezőnél általában 10 százalék – bár nagy a szórás, egy fontos gépjármű-kereskedőnél értékesítő bróker esetében akár a duplája is lehet -, azaz egy átlagos, 50 ezer forintos éves kötelező díjából 5 ezer forintot kapnak a közvetítők. „Ezért a díjért az online alkuszok nemcsak üzletet kötnek, hanem komplett szolgáltatást nyújtanak – mondja Haraszti Zsolt, a piacvezető on-line alkuszcég, a Netrisk ügyvezetője -, felmondják a régi biztosítást, megkötik az újat, postán elküldik a szerződést, és a bónusz-igazolást is beszerezik, s mindez az ügyfélnek egy fillérjébe sem kerül.”
Tavaly az átszerződő még nem tudott megspórolni egy utat a postára, ahhoz ugyanis, hogy az alkusz az ügyfél helyett jogszerűen eljárhasson a biztosítónál, írásos meghatalmazással kellett rendelkeznie. Az idén ez a gond is megoldódik: 2005 januárja óta a Polgári törvénykönyv jogilag is rendben lévőnek ismeri el, ha az alkusz faxon kapja meg a megbízást, így a jövő hónapban már néhány perces netezéssel, azután egy fax elküldésével is biztosítót lehet váltani. Ráadásul az idén a Figyelő információja szerint 3-4 biztosító is 5-10 százalékos kedvezményt ad az interneten átszerződőknek.
„Az internetes biztosítási alkuszoknak akkor megy a biznisz, ha érdemiek a díjkülönbségek, és nagy a mozgás a piacon” – mondja Rácz István, a másik nagy internetes alkuszcég, a Biztosítás.hu ügyvezetője. Két éve 300 ezren cseréltek biztosítót, s 2004-ben, a díjkülönbségek növekedésével már 400-500 ezer váltóra számítottak. Végül ennél mégis jóval kevesebben, mintegy 300 ezren léptek, amiben oroszlánrésze volt annak, hogy a 12 társaságból 10 úgynevezett gumitarifát alkalmazott: olyan egyedi, 50 százalékig terjedő díjkedvezmény-rendszert épített a tarifarendszerébe, amely megakadályozta a pontos díjszámítást. A felügyelet az üzlet nagyságához mérten elenyésző – együttesen a 10 millió forintot sem elérő – bírságot szabott ki a vétkesekre, és újbóli közzétételre szólította fel azokat. Az ügyfélvesztéstől tartók stratégiája viszont bejött: a zavar éppen elég volt ahhoz, hogy lerövidítse a rövid, négyhetes váltási időszakot, és a piacot elbizonytalanítsa. Az is látszik, hogy az ügyfelek szeretik a neten összehasonlítani az ajánlatokat, de az üzletkötést már nem nagyon bízzák az online alkuszra. Tavaly novemberben a több mint 3,6 millió gépjármű-tulajdonosból 1 millióan végeztek díjszámítást a neten. Közülük viszont igen kevesen, csak 23 ezren – igaz, 5 ezerrel többen, mint egy évvel korábban – váltottak biztosítót a Netrisken, 13 ezren pedig a biztosítás.hu-n keresztül. Persze ezen a téren is változás jöhet az idén.
Az, hogy a biztosítóknak nagyon nincs ínyükre az ügyfelek vándorlása, érthető. A kötelező díjának csupán bizonyos hányada, a kockázati díjrész az, ami fedezi az ügyfélnek fizetendő kártérítést, a fennmaradó rész a költségeket ellentételezi, valamint a profitot biztosítja. Azok a biztosítók, amelyek drágán működnek, nehezebben tudnak díjkedvezményt adni, mint az alacsony költségű kis társaságok. „A biztosítóváltás folyamata a kötelezőnél minden, csak nem ügyfélbarát” – állítja Maják Viktor, a piacra mindössze két éve belépő, de ez idő alatt a tortából 5,6 százalékot lecsípő kis biztosító, az Union marketingigazgatója. Itteni indulása előtt a cég piackutatást végzett, amiből az derült ki, hogy az ügyfeleket két szempont mozgatja: a kényelem és az ár. A társaság így a kockázatarányos díjszabásra építi stratégiáját, és sürgeti a kötelezőt szabályozó kormányrendelet mielőbbi reformját.
PIACVESZTŐK. A piacvesztéstől félők stratégiája persze merőben más. Az Uniqa Biztosító például olyan előnyökhöz – akár 10 ezer forintot meghaladó díjkedvezményhez – juttatja a hozzá több biztosítással is kötődő ügyfeleit, hogy azoknak ne érje meg a kötelező néhány ezer forintos díjkülönbsége miatt váltaniuk. Megint más stratégiához folyamodott tavaly a 43,2 százalékkal piacvezető Allianz Hungária, miután egy évvel korábban magas díjai miatt több mint 90 ezer ügyfelét veszítette el. Egyrészt a magas szintű szolgáltatásra helyezte a hangsúlyt, bevezetve a „szolgáltatási versenyt” és az „aktív kárrendezést”, másfelől elsőként szegte meg a díjaknak a kormányrendeletben előírt megjelenítésére vonatkozó szabályokat. Ezzel ugyan megállította az ügyfelek elvándorlását, de a piacvesztés elkerülésére hónapokon keresztül válságstábot működtetett, s a hírek szerint 1 milliárd forintot költött tavalyi kötelező kampányára. Más út azonban nem járható számára – állítják az elemzők -, mivel kárrendező hálózatának és apparátusának fenntartása miatt költségei jóval meghaladják a kicsikét, s a magasabb költségeket végső soron az ügyfelekre kell terhelnie.
Az idei átszerződési szezonban tehát a gumitarifa helyett feltehetően új trükkökkel állnak elő a biztosítók, emellett három változási irányt lehet valószínűsíteni: a díjak közti különbség tovább tágul; a tavalyinál több lesz az átlépés; végül nőhet az online alkuszok száma és forgalma.
GILYÉN ÁGNES
Felesleges rohangálás
Díjbevételük fél százalékát – vagyis az erre az évre várható 127 milliárd forintból több mint 600 milliót – a biztosítók évek óta a Belügyminisztérium adatnyilvántartó rendszerének működtetésére utalják át, amely naprakész nyilvántartást vezet a kötelező biztosítási szerződésekről. Így a biztosítók – és az igazoltató rendőrök – percek alatt ellenőrizni tudják, hogy az ügyfél mely biztosítónál, milyen sorszámú kötvényre fizette be díját. A rendszert mindössze négyféle adattal kellene bővíteni ahhoz, hogy a kármentességet honoráló, a károkozást büntető bónus-malus besorolást is le tudják belőle hívni a biztosítók és az alkuszok. Így a biztosítót váltó ügyfélnek – vagy a közvetítőnek – sem kellene a kártörténeti igazolással szaladgálnia, s az adminisztrációs költségek is csökkennének.