Könyvjelző
A lektor
Kiss József, a Nyugat elődjének tartott A Hét szerkesztője írta lapjának címoldalára a felkiáltójeles kérést, jelszóként, a XIX. század végén: Tiszteld a tehetséget! Most egy hivatásos olvasó választotta könyvének címéül. A hivatásos olvasó, Steinert Ágota, előbb a Magvető, majd a Helikon Kiadó lektora volt. Utóbbinál olykor ma is dolgozik, mint a Márai-életműsorozat szerkesztője. A belső címlappal szemközti oldalon ő mosolyog ránk egy régi képen, Weöres Sándor és Károlyi Amy közt ülve, 1988-ban, a Ferenc-hegyen. Kettejüknek annak idején mintegy huszonöt kötetét szerkesztette. S ugyanakkor Kálnokynak, Mándynak, Ottliknak, Rónaynak, Tandorinak (és így tovább) volt első és hivatásos olvasója, vagyis lektora, felelős szerkesztője. A „felelős” jelző a kor szótárában azt jelentette, hogy először a lektort vonták felelősségre, ha valamely könyvnél ideológiai kifogás támadt. A mesterséget ezzel együtt mégis csak kevesen tekintették cenzorinak. Gyakorolták viszont olyanok, csupán a számomra leginkább kedves nevek közül említve néhányat, mint Belia György, Deák László, Kormos István, rövid ideig Radnóti Sándor, évtizedeken át Réz Pál, Szalai Anna, Ugrin Aranka, Zsámboki Mária. Jegyzetelt névsorukat egyszer, tisztességből és kortörténeti dokumentumként, jó volna elkészíteni.
Steinert Ágota e lektorok egyike tehát. Az idézett jelzőt ugyanis úgy értelmezte, hogy felelősséggel az európai kultúrának, s benne a magyar irodalomnak tartozik. Könyve – amelyben rövidebb jegyzetek éppúgy találhatók, mint alapvető tanulmányok – ennek az érzésnek a dokumentuma.
Steinert Ágota: Tiszteld a tehetséget! Orpheusz Kiadó, Budapest
