A hatóságok igen gyorsan léptek: miután a kínai sajtó beszámolt a gyakorlatról, már másnap elrendelték a tilalmat és vizsgálatot indítottak, hogy kiderüljön, nem ütközött-e törvénybe a szolgáltatás, amelyért 1200 jüant – 40 ezer forintot – számított fel a három intézmény csemeténként.
A bölcsődék és óvodák azt állították, hogy tenyérből meg tudják mondani már egy három hónapos csecsemő vele született intelligenciájának mértékét, továbbá, hogy milyen lehetőségei lesznek az életben, mihez van különlegesen jó vele született adottsága: zenéhez, matematikához vagy nyelvekhez. Jó pár szülő hajlandó volt fizetni, mivel az egyke családpolitikát diktáló Kínában nagy hangsúlyt fektet gyereke iskoláztatására, remélve, hogy öreg napjaira biztos támasza lesz. Ugyanakkor többen dohogtak is a magas ár miatt, és utólag kétségbe vonták a tenyérteszt megbízhatóságát.
Kínában ősi hagyománya van a jóslásnak, a tenyeres módszert is beleértve, a hatóságok azonban babonának minősítik, helytelenítik és büntetik. Ugyanakkor sok állami tisztségviselő – egészen magas rangú is – folyamodik jósokhoz pénzügyi karrierje és magánügyei firtatása végett, a fiatal párok pedig gyakran megpróbálják gyermekük születését a holdnaptár szerencsével kecsegtető napjára időzíteni.
