Az emberi jogok világnapja alkalmából két fiatal észak-koreai menekült vett részt az amerikai diplomaták és újságírók előtt tartott meghallgatáson. A világ egyik legelnyomóbb hatalmának tartott ázsiai országból korábban is érkeztek jelentések arról, hogy az ott élőknek éhezés, kivégzés, börtön és kínzás juthat osztályrészül – ezt az eseményen is megerősítették azok, akiknek sikerült hátrahagyniuk a hazájukban átélt borzalmakat.
A 21 éves Jon Mi Park elmondta, hogy gyermekkora egy ideig nyugodtan és kellemesen telt, még csempészett hollywoodi filmekhez és dél-koreai tévéműsorokhoz is hozzájuthatott, mert apja kormánytisztviselőként dolgozott. „Emlékszem, miután megnéztem a Micsoda nő című filmet, Julia Roberts akartam lenni” – mondta Park hozzátéve, hogy mivel a rezsim azt is korlátozza, hogy mit viselhetnek az emberek, papírmasé babákat készített és azokat öltöztette olyan ruhákba, amilyeneket hordani szeretett volna.
A DVD-k csempészésével akkor hagytak fel, amikor a család egyik közeli ismerősét, Jon Mi Park egyik barátnőjének anyját tiltott videofelvételek birtoklása miatt elfogták és a nőt nyilvánosan kivégezték. A kivégzést az akkor 9 éves lánynak is végig kellett néznie.
Az 1990-es és 2000-es években pusztító éhínség miatt Jon Mi Park apja arra kényszerült, hogy beszálljon egy élelmiszercsempész-hálózatba. Emiatt 2004-ben elfogták és munkatáborba küldték. A többi családtagnak menekülni kellett, mert a kormányzat szemében ők is gyanús elemekké váltak. Amikor anyjával megpróbálták elhagyni Észak-Koreát, lebuktak egy férfi előtt, aki azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti őket, ha nem tölthet el egy éjszakát az akkor 13 éves lánnyal. Jon Mi Park anyja ezután saját magát ajánlotta fel a férfinak, hogy megvédje Jon Mit.
Később apját elengedték a munkatáborból és sikerült Kínába szöknie, ahol csatlakozhatott a családhoz, de végül tüdőrákban életét vesztette. Végül nyomukban a kínai rendőrséggel sikerült eljutniuk Dél-Koreába.
Hasonló megpróbáltatásokról számolt be a 24 éves Joseph Kim is, aki 12 évesen végignézte, ahogy az éhínség idején apja fokozatosan elsorvadt és az alultápláltságba belehalt. Ezután anyja és testvére Kínába szökött, a fiút pedig Észak-Koreában sorsára hagyták. Az anya kétségbeesésében eladta lányát egy kínai férfinak, mert úgy gondolta, még így is jobb sorsa lesz, mint amilyen Észak-Koreában várt volna rá.
Josephnek 2006-ban sikerült elhagynia az országot, jelenleg egy New York-i egyetem diákja. Komolyan hisz abban, hogy segíthet megváltoztatni és nyitottabbá tenni Észak-Koreát, hogy a nép „végre úgy élhessen, ahogy megérdemli”.
