Elsősorban e tulajdonság nyomán alakul ki a betegekben az ún. terápiahűség, azaz megbízhatóan és rendszeresen szedik az orvos által előírt gyógyszert; és ez szükséges ahhoz, hogy a magas vérnyomás mint népbetegség hatékonyan kezelhető legyen. Ezzel pedig a keringési betegségek – elsősorban a szívinfarktus és az agyvérzés – megelőzése is sikeres lehet.
A Magyar Hipertónia Társaság szakmai támogatásával és a Sanofi-Synthelabo megbízásából egy olyan speciális kutatás zajlott a múlt év utolsó három hónapjában, ami választ ad arra, vajon mi befolyásolja a magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegeket abban, hogy gyógyszerüket rendszeresen szedik vagy nem szedik. Az EMMA kutatási program három hónap alatt 5000 ember megkérdezésével alkotott képet a magas vérnyomás előfordulási gyakoriságával, illetve a magas vérnyomásos betegek gyógyszerszedési viselkedésével, a terápiahűséggel kapcsolatosan. A kutatást a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet végezte.
Az EMMA vizsgálat meglepő eredményt is hozott: a 35 éven felüli megkérdezettek 39%-nak tartós, orvos által diagnosztizált magas vérnyomása van. Ez az eddigi, a praxisban becsült 30-35 %-hoz képest jelentősen rosszabb helyzetre utal. Másik meglepő eredmény, hogy a vártnál nagyobb arányban jelent meg egy olyan korosztálynál is a kezelést igénylő magas vérnyomás, ahol eddig kevésbé volt jelen: a 35-45 éveseknél. A nők a magasvérnyomás-betegség szempontjából valamivel veszélyeztetettebbnek bizonyultak, mint a férfiak.
A további vizsgálat elsősorban arra irányult, hogy milyen feltételeknek kellene teljesülni ahhoz, hogy a betegek ne hanyagolják el a magas vérnyomás elleni gyógyszerek szedését. Sajnos a hazai orvosi tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek jó részében a betegek abbahagyják a gyógyszerszedést. A gyógyszer miatt? Az életvezetési hibák miatt? Az orvos miatt?
A korábban lezajlott nemzetközi ICE-vizsgálatból már kiderült, hogy a betegek terápiahűségét a kezdeti gyógyszerválasztás határozza meg leginkább; a későbbi, többszöri váltás miatt elvesztik bizalmukat az orvosban és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekben egyaránt. Az ICE vizsgálat eredményei is azt tükrözték, hogy akkor tartanak ki a javasolt magasvérnyomás-gyógyszer mellett, ha annak nincsenek komolyabb mellékhatásai, vagyis a kezdeti gyógyszerválasztás alapvetően meghatározza a terápiahűséget, és a kezelés sikerét. Az ICE-vizsgálatban a betegek az irbesartan hatóanyagú gyógyszereket szedték a legkitartóbban. Az EMMA-vizsgálatban nem hasonlították össze a különböző hatóanyagokat (csak a magasvérnyomás-gyógyszerek általános jellemzőit), hiszen főként arra keresték a választ, hogy a betegek szerint milyennek kellene lennie az ideális gyógyszernek.
A megkérdezettek az ideális gyógyszer tulajdonságai közül ebben az esetben is azt tartották a legfontosabbnak, hogy annak ne legyen mellékhatása, ezután következett az a tulajdonság, hogy naponta csak egyszer kelljen beszedni.
Az EMMA-ban arra is kíváncsiak voltak, milyen gyakori a betegek körében az, hogy más gyógyszerre térnek át. Gyógyszerváltás a kutatási eredmények szerint összességében a gyógyszert szedő betegek egyharmadánál fordult elő, de a váltásra kényszerülők több, mint fele több alkalommal is cserélt gyógyszert. A gyógyszerváltás legfőbb okaiként a szer hatástalanságát, illetve a mellékhatásokat említették.
Az EMMA-vizsgálat eredményei azt erősítik meg, hogy a tünetekkel, panaszokkal sokszor nem járó magas vérnyomás esetén csak úgy lehet elérni a beteg terápiahűségét, és így a súlyos szív-, agyi-, vese- és egyéb szövődményeket megelőzni, ha az alkalmazott gyógyszert az orvos az adott beteghez “passzítja”, mert “Nincs két egyforma beteg. Szükség van tehát arra, hogy a terápiát az orvos a pácienséhez igazítsa.”
