Ecuador neve egyenlítőt jelent. Az ország különlegessége azonban, hogy nemcsak az Egyenlítő, hanem az Andok hegység láncai is végigvonulnak rajta, így az ecuadori futballcsapat a magaslati pályák házigazdáinak előnyét élvezheti az odalátogató vetélytársak ellen.
Az országhoz tartoznak egyébként a Csendes-óceáni Galapagos-szigetek, amelyek a modern biológia kialakulásának tanúi voltak, hiszen Darwin többek között az itt szerzett tapasztalatok alapján alkotta meg a törzsfejlődés elméletét. Még egy földrajzi nevezetességet meg kell azonban említenünk a dél-amerikai államról, ez pedig az ország legmagasabb pontja, a Chimborazo, szép, ízes, magyaros kiejtéssel: a Csimborasszó.
Hogy Ecuador a vébé csimborasszója lesz-e, azt még nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy sporttörténeti eseménynek számít a kiscsapat kijutása a távol-keleti tornára. Ecuador 1993-ban ugyan már volt negyedik a Copa Americán, de vb-selejtezőkön még soha nem szerepelt olyan jól, mint most.
A kvalifikációs sorozatban megverték otthon és idegenben Perut, Ururguayjal otthon döntetlent játszottak, és ugyanott legyőzték a brazilokat(!), illetve Paraguayt. Kolumbiával kétszer is nulla-nullás döntetlent értek el, nem kis részben azért, mert Gómez szövetségi kapitány korábban éppen a kolumbiai nemzeti tizenegyet irányította, és jól ismeri mindkét csapat képességeit.
Az ecuadori együttes tagjai rendszerint a hazai bajnokságban szerepelnek. A Copa Americán való jó szereplés (1993), illetve a mostani vb-kvaliikációs sorozat nyomán azonban egyre-másra tűnnek fel Európában és a nevesebb dél-amerikai ligákban is az „egyenlítői” játékosok.
Közülük Agustín Javier Delgado 16 vb-selejtezőn 9 gólt szerzett, és ezzel a kvalifikáció legeredményesebb góllövője volt (az argentín Crespóval együtt). Ezek után nem meglepő, hogy az angol Southampton leigazolta az újonnan felbukkant sztárt. Ivan Kaviedes szintén gólerős támadó, megjárta Európa több klubját is, de végül visszament az ecuadori Barcelonába futballozni.
Cléber Chala a középpálya meghatározó játékosa a válogatottban, 63-szor szerepelt a nemzeti csapatban, és hat gólt szerzett. Az ecuadori El Nacionalon kívül az angol Southamptonban játszott a neves labdarúgó. Mellette a 91-szeres válogatott Alex Aguinaga szepelhet, aki már 20 válogatottbeli gólnál tart, és akinek már a látványától is megrémülhet az ellenfél, hiszen körülbelül úgy néz ki, mint egy Z kategóriás akciófilm nagyon gonosz kivégzőembere…
A védelemből Ulises de la Cruzt emelhetjü ki, aki 51 válogatottsága alatt 3 gólt szerzett, és aki a skót Hibernian játékosa. Nála is többször szerepelt a nemzeti tizenegyben Iván Hurtado, aki 89-szer ölthette magára a válogatott mezét, és négy gól is fűződik a nevéhez.
Mielőtt bárki azt hinné ezek után, hogy az ecuadoriaknak valóban komoly esélyei vannak a vébén, azt ki kell ábrándítanunk: felkészülési meccsen találkoztak ugyanis Szenegállal, és a két vb-újonc nem túlzottan akciódús találkozóját a nyugat-afrikai csapat 1:0-ra nyerte. Igaz, ezen a mérkőzésen nem játszott a leggólerősebb ecuadori, Delgado, tehát még reménykedhetnek a dél-amerikai csapat drukkerei…
