Amikor először jártam Bennél egy dzsesszkoncerten – a Bem utcai házát „Ben utcának” hívja –, a kapuban vállfából és konzervdobozokból összeeszkábált szappanbuborék-fújó gép fogadott. Ben otthonához hozzátartoznak a meglepetések is. Barátaival a nappaliból kipakolják a bútorokat, helyet csinálnak a zenészeknek és a közönségnek, és mindenki hozzátesz a maga ötleteivel is a hangulatos estékhez.
Hatévesen eldöntötte, mi lesz belőle – az álma egészen Magyarországig vitte
Ben Glass sokáig el sem tudta képzelni, hogy egyszer vidéken fog lakni. Németországban született, német édesanyától és svájci édesapától, kétéves korában költözött a család Svájcba. Az akrobaták ügyessége vonzotta, az ugrások, az utazás, a sátor: minden, amit egy gyerek a cirkusz romantikájából meglát.
Amikor kapott egy egykerekű biciklit, a parkolóban egy kukába kapaszkodva kezdett gyakorolni. Hatévesen már tudta, hogy artista lesz. Ikertestvére zsonglőrködni kezdett, erre Ben is kedvet kapott hozzá; húga akrobatikázott, ő is követte. Ikertestvéréből végül bűvész lett. Ben Svájcban színházi iskolába járt, ahol egy magyar akrobatikatanár ajánlotta neki a budapesti artistaképzést.
Ez a cikk eredetileg a Nők Lapja nyomtatott magazinjában jelent meg, és most a 24 Extra kínálatában is olvasható.
A Nők Lapja a női nézőpontoknak és a sokféle élettapasztalatnak ad teret: személyes történetekkel, elmélyült interjúkkal és hiteles riportokkal segít megérteni önmagunkat és a körülöttünk változó világot. Kultúráról, kapcsolatokról, egészségről és társadalmi kérdésekről írunk kíváncsian, érzékenyen, közérthetően. Hiszünk a jó történetek erejében és abban, hogy egymás megismerése közelebb visz a saját válaszainkhoz is.
Nők Lapja – történetek, amelyek összekötnek: noklapja.hu
1999-ben érkezett Magyarországra. A formális oktatás helyett végül magánórákat vett, kézenállással és levegőszámokkal foglalkozott, többek között faltánccal és tissue-val. (Utóbbi a széles textilszalagokon bemutatott akrobatika.) Három-négy évet töltött cirkuszokban, de a hagyományos cirkuszi világban mindig egy kicsit kívülállónak érezte magát. Amíg tanult, elfogadta, hogy neki kell alkalmazkodnia, de később már szeretett volna mást csinálni.
Budapesten kortárs táncosok és színházi alkotók közé járt. Saját társulatot szervezett, és a cirkusz, a tánc, a színház határán dolgozott tovább. Előadásaikhoz gyakran különleges helyszíneket kerestek, sok vasszerkezetet használtak, amelyeket ő maga készített: hegesztett, színpadot épített.
