Kultúra

Csinszka: Az összes tökéletlenségemet megpróbálom a lehető legtökéletesebben megfogalmazni

Horváth Júlia / 24.hu
Horváth Júlia / 24.hu

Csinszka: Az összes tökéletlenségemet megpróbálom a lehető legtökéletesebben megfogalmazni

A népies hangzás és a népdalos motívumok nem gyakori szereplői a magyar könnyűzenei felhozatalnak, az erdélyi születésű Csernik Csinszkának mégis sikerült behoznia a mainstreambe. Az énekesnő, aki sikerrel ötvözi a modernt a hagyományossal, R&B, elektronikus hangzásokkal csavar egyet a régi népdalokra hajazó, álmodozó, sokszor egészen misztikusnak ható dalszövegeken – a közönsége pedig odavan ezért. De milyen alkotói folyamatok húzódnak meg a dalok mögött? Csinszka a 24.hu-nak mesélt arról, hogyan látja ő a világot, mi mindenért hálás az életben, és azt is elárulta, melyik backstage-es párbeszéd maradt meg benne a leginkább.

A választás előtt elárasztották a TikTokot a magyar vidéket és kultúrát romantizáló videók fotókkal, hazai tájakról, tipikus vidéki konyhákról, befőttekről,  olyan feliratokkal, mint például „nem akarunk elmenni”, és a legtöbb alatt a Felsütött a napsugára szólt a te feldolgozásodban. Láttad akkor ezeket?

Velem is szembejöttek. Szerintem ebben az egészben van egy nosztalgia: úgy gondolom, hogy a múltunkban sokszor könnyebben találunk kapaszkodókat, mint a jelenünkben, ezért talán könnyebben is kötődünk hozzá.

Sokan „a kormányváltás dalaként” is emlegették. Mit gondolsz erről?

Igen, én is találkoztam ezzel. Szerintem ez egy időtlen dal, ami mindenkinek jelenthet valamit a lelkében.

Ebben az értelemben viszont kissé úgy tűnik, sokak számára összemosódott a népi hagyományok szeretete, a politika és a nemzet fogalma, amit valahogy megtaláltak ebben a dalban is. Neked mi az a nemzeti identitás, amit a sajátodnak érzel?

Keresem magam, keresem a gyökereimben, de nem csak ott. Mind egy bolygón élünk. Valahol meg vannak rajzolva ezek a határok, de azért mindannyian csak emberek vagyunk. Én az emberségemet, az emberségem identitását keresem, vagy abban teszek fel kérdőjeleket és keresek válaszokat.

Mennyire tudod azonosítani az otthon érzését ezekkel a képekkel, amiket az interneten kapcsoltak ehhez a dalhoz?

Ha eljövünk valahonnan – akár egy házból, akár egy országból, akár egy nyaralóból –, akkor valahogy kívülről vissza tudunk tekinteni arra, hogy mi akkor, ott, abban éltünk, és szerintem nehezebb a jelenünknek az otthonságában lenni. Ezek a befőttek is valahol szimbolikusak, hogy van valami, amit, ha elkészült, elteszünk, és utána már másként létezik. Úgyhogy mindig keresem, hogy nekem mit jelent az otthon.

Horváth Júlia / 24.hu

A jelenben nem is nagyon lehet ezt az otthonos érzést megtalálni?

Semmi sem fekete-fehér, és biztosan erre a kérdésre is, ahány ember, annyiféle válasz érkezne, annyiféle tapasztalat létezhet. Azt próbálom most gyakorolni, hogy hálás legyek. Hálás legyek az életemért, és hogy az életet otthonként tudjam felfogni. Valahol szerintem az otthon ideális esetben egy biztonságos tér, ahol nem félünk, vagy nyugodtak vagyunk, ahol tenni-venni tudunk. Talán a hála az, amitől a jelenünkben szerintem megtalálhatunk egy otthont.

Mi másért vagy még hálás jelenleg? 

Akár azért, hogy most itt ülhetek, és lehetőségem van beszélgetni, lehetőségem van meginni ezt a teát, lehetőségem van kifejezni magam, és ezáltal fejlődni. Szerintem ez ad egy olyan pluszt, ami által ezen az idővonalon is élhetek, tapasztalhatok, és – mint ember – fejlődhetek. Mostanában többet foglalkozok azzal, hogy sokszor elfelejtünk hálásak lenni, hogy szerencsénk volt a szerencséhez.

A korábbi interjúidban visszatérő motívum a szabadság fogalma. Neked mit jelent?

Az alkotói szabadság, amikor azt csinálod, amit szeretnél, ami jólesik valójában, és ezt megengedni magadnak. Ez szabadság.

És az élet más területein?

Ha nincs félelem – ezt Nina Simone fogalmazta meg így. De a bátorságban is ott van a félelemnek az elhagyása. Azért, hogy valami olyat kapj, ami még nincs, valami olyat kell tenned, amit még nem tettél, és ez egy felszabadító érzés. Azzal, hogy cselekedsz, lehagyod a félelmet.

Meg kellett küzdened azért, hogy most így állhass ehhez a kérdéshez?

Küzdök. Próbálok tanulni a hibáimból, és elfogadni, hogy mindannyian hibázunk, és azokért a hibákért valamilyen módon megszenvedünk.
Sokaknak szerintem nehéz azt elfogadni, hogy nincsen tökéletes, és nem a tökéletességre kell törekedni valójában. Hanem arra, hogy hogyan csinálhatom következőleg jobban. Nem jól, hanem jobban. Szerintem ehhez nagyon sok türelem és önmagunkba vetett bizalom kell. Anyukám szokta ezt mondani, hogy ősbizalom.

Ez az ősbizalom megvolt benned, amikor zenélni kezdtél?

Szerintem mindig reménykedtem benne, hogy egyszer majd megtalálom, és most is reménykedek, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

A TRANSFORMANIA-nak volt egy erősen alternatív beütése, viszont a legújabb dalod, a Fata Morgana sokkal populárisabb, rádióbarátabb lett. Szándékosan választottál egy mainstreambe illeszkedő hangzást?

Persze, akartam egy ilyen dalt csinálni. Inspirált egy dallam, amit a taxiban hallottam a rádióban. Tetszett a flow, én is hallgatok ilyen zenéket. Az, hogy kinek mennyire tetszik, mennyien hallgatják, játsszák, vagy nem játsszák, igazából annyira mindegy. Ez másodlagos. Hallgatok populáris és nem populáris zenét, és ezt ugyanígy csinálom is. Megengedem magamnak, hogy itt ilyen szöveget énekeljek, ilyen hangzást adhassak a dal magjának. Néha valami könnyebb dolog gurul ki belőlem, de az is épp úgy a részem.

A dal utolsó versszaka románul van. Lefordítod a saját szavaiddal?

„Ahogyan a szeretetnek sincsenek határai, úgy az én művészetem sem ismer határokat, mert nem magyarul szeretünk vagy románul vagy angolul, hanem egyszerűen csak szeretünk.”

Horváth Júlia / 24.hu

Mi volt mögötte a gondolatmenet?

Nagyon nagy ereje van a szavaknak, mert az egy nyelvi kifejezésmód – de valójában minden ecsetvonás, tett, szó, és versszak mögött egy érzés van. Valahol erre emlékeztet, hogy nem is különbözünk annyira. Ez inspirált, és ezért akartam – még ha nem is tudok románul – így is megközelíteni ezt a témát.

Miért pont a román nyelvet választottad?

Mivel Erdélyből származom, rengeteg román tévéhíradót hallgattam. Talán ez a nyelv szólt a legtöbbet körülöttem a magyaron és az angolon kívül, és emiatt én nagyon szeretem. Nekem a biztonság és az otthonság érzését is adja a nyelv csengése.

Tekintve, hogy sokan a kormányváltás környékén találkoztak a zenéddel, és lezárult a választások utáni első fesztiválszezon, éreztél-e a közönségen valami változást, esetleg megkönnyebbülést, amit korábban nem?

Én leginkább a saját felszabadulásomat tudom elmondani, és azt, ahogyan a színpadon dolgozom. Olyankor száz százalékon pörög az, hogy valamit belülről kifele adok, és nem nagyon tudok befogadni, ezért nehéz megmondanom, mások hogyan éreznek ott.

Van olyan szituáció, amikor jobban rá tudsz hangolódni a közönség érzéseire?

Persze. Voltak azért koncertek, ahol nagyon interaktív volt a közönség. Amikor ők is aktívak, azt valamilyen formában könnyebb befogadni, hiszen kommunikálnak felém, és arra bennem is beindul egy reakció. Debrecenben például jó értelemben véve annyira hangos volt a közönség, hogy azzal egyszerűen kezdenem kellett valamit, mert hatással volt rám. Nagyon jó volt.

Szoktam privát üzeneteket kapni, és ha általában nem is válaszolok rájuk, azért jó párat elolvastam már. Nagyon sokszor elfelejtem, hogy a zeném másokra hatással van. Valamiért eléggé magamban voltam ezen a téren, pedig olyan érdekes a jó külső visszajelzéseket befogadni.

Élőben kaptál már olyan reakciót, ami nagyon megmaradt benned?

Nyáron az erdélyi fellépés után az egyik szervezőnő nagyon megölelgetett engem a backstage-ben. Nagyon sok erőt kívánt nekem ehhez, hogy segítsen meg az Isten ezen az úton, és hogy adjon nekem ehhez erőt, és valahol tényleg kell hozzá.

Milyen értelemben?

Kiállok egy színpadra, és az összes tökéletlenségemet megpróbálom a lehető legtökéletesebben megfogalmazni, és különböző érzéseket, minőségeket megmutatni. Ebbe a megtörtségtől elkezdve a tűz, a szomorúság, a fájdalom, a magabiztosság, sőt, akár a szexiség is beletartozik. Kell hozzá bátorság, hogy ezt a sokféle minőséget meg merd mutatni.

Adott ehhez valamiféle erőt ez az interakció?

Nagyon jólesett és megérintett. Amikor ezt mondta nekem, mindketten sírtunk. Ez egy jókívánság volt, és ez szerintem nagyon szép dolog. Persze sokan mások is kifejezték ezt számomra, de valamiért ez nagyon megmaradt. Meg nyilván az is nagyon jól tud esni, mikor a zenészektől kapok ilyet a szakmában.

Horváth Júlia / 24.hu

Megütötte a fülem az a mondat ebben a jókívánságban, hogy „segítsen meg az Isten”. A korábbi interjúidban a vallás explicit módon nem, viszont a spiritualitás vissza-visszatérő téma. Milyen minőségben van ez jelen az életedben?

Keresem az életemben a miérteket, és a válaszok sokszor spirituálisan rajzolódnak ki. Semmit sem lehet száz százalékban tudni, de olyan, mintha mégis választ kapnék. De erre sem tudom teljes mértékben azt mondani, hogy a spiritualitásból, mert ez sem teljesen fekete-fehér. Ez egy örök keresés. Azt, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, hogy mi ez az egész élet, valahogy senki sem tudja. De ez valahol egy csodálatos dolog.

Ha már keresés: milyen nem zenei forrásból szoktál inspirációt meríteni?

Inspirálódtam már könyvekből, interjúkból. Abból, hogy rájöttem dolgokra az életem, vagy a mechanizmusaim kapcsán, vagy, hogy mesélt rólam anyukám, hogy milyen voltam kiskoromban. De például önsegítő, önfejlesztő könyvekből is inspirálódtam már, például Máté Gábor műveiből. Meg a természet is örök táplálék. Sokszor mások gondolatai indítanak el bennem valamit, vagy az érzéseimről való gondolkodás. Vagy a gondolataimmal kapcsolatos érzések. Örök kérdés, hogy mikor vezet a fejem és mikor a lelkem.

Mik a terveid?

Most elbúcsúztam az Operától, ahova bejártam részmunkaidőben dolgozni, mint ruhatáros, jegyszedő. Most már teljes állásban a zenéléssel fogok foglalkozni. Stúdiózni szeretnék, és egy olyan zenei projekttel foglalkozni, amibe bevonok másokat is.

Szívem szerint tényleg heti öt nap megyek és beülök és csinálom. Akkor érzem azt, hogy jó vagyok. Minél többet csinálom, annál jobban érzem magam. Most ezt akarom megélni, és kicsit el sem hiszem amúgy, hogy van erre lehetőségem.

Mit takar ez a zenei projekt?

Közreműködéseken fogunk dolgozni a következő pár hónapban. Egy olyan időszak jött el az életemben, amikor más emberekkel akarok zenét csinálni, mert eddig szinte mindent szólóban csináltam. Elkezdtem nyitni. Az a Csinszka, aki eddig formálódott, és akinek nagyon saját elképzelése volt, az is ott van bennem. De most már új embereket akarok ebbe bevonni.

Kikkel alkotnál együtt szívesen?

Az itthoni előadók közül elsősorban olyanokkal, akiket hallgatok. Viszont mivel ezek közül még egyik sem indult el teljesen, hanem csak gondolatban alakulnak, ezért nem mondanék neveket előre. De specifikusan olyan emberekről beszélek, akik kicsit hasonló dolgokban vannak, mint én. Valahol ezt a rokonlelkűséget szeretném most megélni.

Horváth Júlia / 24.hu

További érdekes cikkeink Kultúra címszó alatt:

Ő mutatta meg nekünk, hogy néz ki a kilencvenes évek ­– a 70 éves Danny Boyle 7 legjobb filmje

Ókovács Szilveszter: Nem akartam kultúrpápa lenni

Für Anikó: Az önsorsrontásig vagyok korrekt és becsületes

Ezek a borzongató filmek akkor is a fejünkben maradnak, amikor már kikapcsoltuk a tévét

Egy hétig a ChatGPT ajánlotta filmeket néztem – engem is meglepett az emberkísérlet vége

100 éve egy skót film előzhette meg egész Hollywoodot

Miért tartott 300 ezer évig feltalálni a vécét, és kedvesebbek voltak-e régen az emberek?

Gubancolás, kétnapos rasztázás – mit csinál egy extrémfodrász?

„A kultúra úgy csinál, mintha egy aktkép a múzeumban ne válthatna ki heveny szexuális érdeklődést”

Olvasói sztorik