Túl késő lenne most gratuláni a Nobel-díjához?
Bármikor megteheti, köszönöm. Én már meg is feledkeztem róla.
Tényleg?
Az ilyen helyzetek persze emlékeztetnek rá, de a Nobel-díj nem játszik szerepet az életemben.
A hivatalos indoklás szerint az elismerést „a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kifejlesztésével” érdemelte ki. Kifejtené, hogy mit takar ez pontosan?
Az emberiség számára rendkívül fontos, hogy megértse, hogyan működnek az élő szervezetek a molekuláris szinten. Minden betegség – a fertőzések, a rák, a genetikai betegségek, minden – valamilyen molekuláris problémára vezethető vissza. Például egy sejten belül túl sok van egy bizonyos fehérjéből vagy nem működik megfelelően, esetleg a fehérjék közötti interakciók nem úgy zajlanak le, ahogyan kellene.
Természetesen minél többet tudunk ezekről a molekuláris problémákról, annál könnyebben találhatunk gyógymódot az általuk okozott betegségekre. Ezért elengedhetetlen, hogy valahogyan belenézzünk a sejtekbe, és megvizsgáljuk, milyen fehérjék találhatók bennük, hol helyezkednek el, és milyen kölcsönhatásokba kerülnek egymással.
Harminc évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy ez lehetetlen.
A hagyományos fénymikroszkópok felbontásának ugyanis van egy fizikai határa, amelyet képtelenség átlépni, így 0,2 mikrométernél, vagyis sejteknél és baktériumoknál kisebb dolgokat nem figyelhetünk meg velük. A fehérjék 3–10 nanométeresek (0,003–0,01 mikrométer) szóval esélyünk sem volt vizsgálni őket. Én viszont hozzájárultam egy olyan módszer kidolgozásához, amivel lézerek segítségével növelhető a fénymikroszkópok felbontása, és így láthatjuk velük a molekulákat is.
A kémia Nobel-díjat 2014-ben kapta, azóta biztosan sokat fejlődött ez a technológia.
