A régóta tartó találgatásoknak véget vetve szeptember utolsó napjaiban lemondott Aleksandar Vucic szerb elnök. A politikus tevékenysége az elmúlt másfél évtizedben másról sem szólt, minthogy miként tudja a hatalmat megszerezni, illetve megtartani – és furcsa módon a lemondásakor is erről van szó. Ugyanis nem azért távozik az államfői székből hét hónappal a mandátuma lejárta előtt, mert elege lett a politikából, hanem azért, mert a lemondás nyomán miniszterelnök-jelöltként indulhat az előrehozott parlamenti választásokon.
Ráadásul a miniszterelnöki pozíció formailag jelenleg erősebb is, mint az elnöké, csak, ameddig Vucic töltötte be az államfő szerepét, ez a szabályozás nem érvényesült.
Márpedig Vucic kormányfőként szeretné folytatni a munkát, amit megkezdett, és egy interjújában már azt taglalta, hogy hány minisztert tartana meg a jelenlegi kormányból. (Ötöt egyébként.) Ez nem is meglepő, hiszen jelenleg is egy olyan kabinet kormányozza Szerbiát, amelynek gerincét, vezető erejét Vucic pártja, a Szerb Haladó Párt adja.
Az a megoldás, hogy Vucic az államfői széket a kormányfői bársonyszékre váltaná, nagyon hasonlít egyébként az orosz hatalmi elit viselkedésére. Közismert, hogy Vlagyimir Putyinnak sikerült a „bravúr” a Kremlben: képes volt az államfői poszt után a miniszterelnökit is megszerezni. Akkor ugyanis még az orosz alkotmány nem tette lehetővé, hogy az elnök két ciklusnál tovább maradjon a posztján. (Szerbiában egyébként pont ez a helyzet jelenleg.) Ezért aztán „szükségmegoldásként” Dmitrij Medvegyevből, a hozzá lojális, végrehajtó feladatok ellátására kiszemelt politikusból csinált államfőt Putyin, ő maga pedig erős miniszterelnökként továbbra is irányítani tudta Oroszországot.
Putyin tehát az orosz kormány élén is megmaradt az ország első emberének, és feltehetően Aleksandar Vucic is abban reménykedik, hogy megismételheti Szerbiában azt, amit moszkvai kollégájának a Kremlben sikerült zökkenőmentesen levezényelnie. (Később Putyin újra elnök lett, de Vucic egyelőre egy korábbi fázisnál tart, amennyiben tényleg az orosz politikust tartja követendő mintának.)
Ráadásul Vucic nemcsak időben „van lemaradva” Putyin mögött, hanem egészen más körülmények között próbálja utánozni a Kreml urát.
