2025-ben a magyar film elárvult – írtuk januárban, a tavalyi év hazai filmbemutatóiról szóló áttekintésünkben. 2026-tól némi joggal és csendes reménykedéssel várhattuk, hogy a magyar filmről újra gondoskodni fognak; hogy az állami támogatások igazságtalan és urambátyám alapon működő elosztása helyett újra arányosabb, a művészi érdemeket szem előtt tartó támogatási elvek érvényesülnek.
Még várunk.
Ez egy átmeneti év, ami onnan is látszik, hogy a kert végéből kell összegereblyézni a magyar filmeket, annyira kevés készült belőlük. (Vigyázzunk, el ne trafáljuk a Tyúkot azzal a gereblyével!) Mindeközben a gondoskodás igénye és felelőssége ott van a vásznon, abban a kevés filmben, amit bemutattak. Gondoskodás – egy kicsit másképp.
Erről a küzdelmes feladatról, a gondoskodási feladatok összetorlódásáról szól Mayer Bernadette első nagyjátékfilmje. Anya és fiú kapcsolata áll a Mommy Blue középpontjában: a gimnáziumi művészettörténet-tanár, Krisztina cukorbetegsége szövődményeképpen elveszíti a látását, így harminc körüli fia, Máté kénytelen gondoskodni az elvált, egyedülálló nőről. Közben Máté és felesége, Eszter gyereket várnak, aki nagyjából akkor pillantja meg a külvilágot először, amikor Krisztina utoljára.
