Viszonylag friss hír, hogy elneveztek önről egy újonnan felfedezett csigafajt. Most először történt ilyesmi?
Nem, ez már talán a 17. alkalom. Van egy atka és egy poloska is, amik az én nevemet viselik, a kollégáim fedezték fel és nevezték el őket. Ha valamit begyűjt az ember, és odaad egy specialistának vagy múzeumnak, majd később kiderül, hogy új fajhoz tartozik, akkor nagyon gyakran a gyűjtőről nevezik el. A rekorder, azt hiszem, Kaszab Zoltán entomológus, a Magyar Természettudományi Múzeum egykori főigazgatója, aki expedíciókat vezetett Mongóliába, és rengeteg rovart gyűjtött be, amelyeket a világ minden pontjára továbbküldött. Több mint 500 fajt neveztek el róla.
Rólam elsősorban nem mint gyűjtőről neveznek el fajokat – bár a poloskát pont én gyűjtöttem Új-Kaledóniában –, hanem mert sokaknak segítek a cikkeik elkészítésében, meg amolyan munkásságelismerésként. Így lett 15 csigafajom. Az egyik közülük Magyarországon él, arra vagyok a legbüszkébb.
Milyen érzés, hogy ennyi faj viseli a nevét?
Nyilván jó. Csak szegény csigákat sajnálom, hogy ilyen nevük van. Nem tudom, hogy élnek vele.
Olyan csigafajból viszont több száz van, amit ön fedezett fel. Számolja még, hogy mennyinél tart?
Én nem számolom, de van egy adatbázis, ahol ez könnyen megnézhető. Most 350 faj körül tartok, és ez minden évben nő néhány tucattal. Emellett van körülbelül 30 nemzetség, négy alcsalád és két család is, amit én írtam le. Elsősorban délkelet-ázsiai csigákkal foglalkozom, ott nagyon sok az ismeretlen faj.
Melyikre a legbüszkébb?
Ezen még nem gondolkoztam.
Kétszer is felfedeztem a világ legkisebb csigafaját.
