Labanino Rafael: Mit jelent nekünk, hogy Németországban a szélsőjobb a nyerő?

Először nézzük röviden a tényeket.

Szász-Anhalt tartományban vasárnap nyert a szélsőjobboldali AfD. A párt a szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg, ráadásul soha nem látott, közel 80 százalékos részvétel mellett. Eközben a második helyen végzett, a tartományt hagyományosan irányító kereszténydemokrata CDU-t csupán a szavazók 17,2 százaléka választotta.

Jellemző a Német Szövetségi Köztársaság másik hagyományos nagy pártjának – és egyben a legrégebbi német párt –, a szociáldemokrata SPD-nek a helyzetére, hogy már annak is örülnek, hogy 9,3 százalékot szereztek (a ‘90-es években még 34-35 százalékos támogatottságuk volt itt, vezették is a tartományt).

Szász-Anhaltban jellemzően a kelet-német tartományokban erős baloldali párt, a Die Linke (szó szerint: a Baloldal) a most elért 8,6 százalékkal megszűnt tényező lenni, miközben voltak ők itt 20 százalék fölött is korábban. A keleti tartományokban gyenge, de országosan a kutatásokban már a szocdemeket előző Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) történetük legjobb szász-anhalti eredményét érték el 8,9 százalékkal. Ennek azonban nem nagyon örülhetnek, mert a CDU-hoz, az SPD-hez és a Die Linkéhez hasonlóan semmi jelentősége nincs, hány képviselőjük lesz a tartományi parlamentben. 5,3 százalékkal bejutott – becsúszott – ugyanis a Linkéből kiszakadt Bündnis Sara Wagenknecht (BSW) is.

Márpedig a NER-es propagandára, például a Zelenszkij-plakátokra kísértetiesen hasonlító üzenetekkel kampányoló, többé-kevésbé nyíltan putyinista szélsőbaloldali párt előre közölte, hogy

nem fog egy AfD vezette kormány útjába állni.

Márpedig az AfD-nek nincs szüksége arra, hogy formális koalíciót kössön az ezt egyébként is kizáró balos putyinistákkal. A szabályok szerint a miniszterelnököt a parlamenti szavazás harmadik fordulójában már relatív többséggel is meg lehet választani. A BSW-nek tehát csupán tartózkodnia kell, majd ahogy ígérik: pragmatikusan, „ügyek mentén” működhetnek együtt az AfD-vel. Persze arról is írnak a német sajtóban, hogy CDU-szakadárok biztosíthatnak többséget az AfD-nek. Akárhogy is, elkerülhetetlennek tűnik, hogy a második világháború után először a szélsőjobboldal irányítson egy német tartományt.