Vélemény

Labanino Rafael: Mit jelent nekünk, hogy Németországban a szélsőjobb a nyerő?

BERND VON JUTRCZENKA / dpa Picture-Alliance / AFP
Tino Chrupalla, Alice Weidel és Ulrich Siegmund, az AfD párt szász-anhalt-i tartományi választásokon induló listavezetője egy berlini sajtótájékoztatóra érkeznek 2026. szeptember 7-én.
BERND VON JUTRCZENKA / dpa Picture-Alliance / AFP
Tino Chrupalla, Alice Weidel és Ulrich Siegmund, az AfD párt szász-anhalt-i tartományi választásokon induló listavezetője egy berlini sajtótájékoztatóra érkeznek 2026. szeptember 7-én.
Az AfD szász-anhalti földcsuszamlásszerű győzelme már nem magyarázható pusztán keletnémet elégedetlenséggel vagy protestszavazatokkal: a szélsőjobboldal egyre inkább a teljes német politikai rendszer erőviszonyait alakítja. Politológus szerzőnk elemzése.

Először nézzük röviden a tényeket.

Szász-Anhalt tartományban vasárnap nyert a szélsőjobboldali AfD. A párt a szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg, ráadásul soha nem látott, közel 80 százalékos részvétel mellett. Eközben a második helyen végzett, a tartományt hagyományosan irányító kereszténydemokrata CDU-t csupán a szavazók 17,2 százaléka választotta.

Jellemző a Német Szövetségi Köztársaság másik hagyományos nagy pártjának – és egyben a legrégebbi német párt –, a szociáldemokrata SPD-nek a helyzetére, hogy már annak is örülnek, hogy 9,3 százalékot szereztek (a ‘90-es években még 34-35 százalékos támogatottságuk volt itt, vezették is a tartományt).

Szász-Anhaltban jellemzően a kelet-német tartományokban erős baloldali párt, a Die Linke (szó szerint: a Baloldal) a most elért 8,6 százalékkal megszűnt tényező lenni, miközben voltak ők itt 20 százalék fölött is korábban. A keleti tartományokban gyenge, de országosan a kutatásokban már a szocdemeket előző Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) történetük legjobb szász-anhalti eredményét érték el 8,9 százalékkal. Ennek azonban nem nagyon örülhetnek, mert a CDU-hoz, az SPD-hez és a Die Linkéhez hasonlóan semmi jelentősége nincs, hány képviselőjük lesz a tartományi parlamentben. 5,3 százalékkal bejutott – becsúszott – ugyanis a Linkéből kiszakadt Bündnis Sara Wagenknecht (BSW) is.

Márpedig a NER-es propagandára, például a Zelenszkij-plakátokra kísértetiesen hasonlító üzenetekkel kampányoló, többé-kevésbé nyíltan putyinista szélsőbaloldali párt előre közölte, hogy

nem fog egy AfD vezette kormány útjába állni.

Political campaign poster on a bus stop shelter in a city street, featuring three politicians and bold blue and red text including 'NEM FIZETÜNK!'
Horváth Júlia / 24.hu Plakát a Zugló Vasútállomás melletti buszmegállóban 2026. február 20-án., Image: 1077628527, Fotó:

Márpedig az AfD-nek nincs szüksége arra, hogy formális koalíciót kössön az ezt egyébként is kizáró balos putyinistákkal. A szabályok szerint a miniszterelnököt a parlamenti szavazás harmadik fordulójában már relatív többséggel is meg lehet választani. A BSW-nek tehát csupán tartózkodnia kell, majd ahogy ígérik: pragmatikusan, „ügyek mentén” működhetnek együtt az AfD-vel. Persze arról is írnak a német sajtóban, hogy CDU-szakadárok biztosíthatnak többséget az AfD-nek. Akárhogy is, elkerülhetetlennek tűnik, hogy a második világháború után először a szélsőjobboldal irányítson egy német tartományt.

Mihez kezdjünk ezzel? Hogyan értelmezzük azt, ami történt? Mennyire kivételes ez az eredmény (hiszen „csak” egy tartományi választásról van szó)? Mennyire tükröz országos (szövetségi) trendeket? Mit jelent a német szélsőjobboldal előretörése Európának és a világnak? Mit jelent nekünk, a jórészt a német tőkétől és nagyvállalatoktól függő Magyarországnak? Ezekre a kérdésekre kell megtalálnunk a válaszokat.

A cikk tartalmából

Cikkünkben szerzőnk kifejti, milyen következményei lehetnek a német szélsőjobboldal előretörésének Magyarországra, Európára nézve. Megvizsgálja azt is, hogy az AfD mennyiben hasonlít Orbán politikájára.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik