A háború alatt többször is támadás érte a Kurdisztáni Régiót. Augusztus 17-én iráni drónok vették célba Masrour Barzani miniszterelnök hivatalát és a kurd biztonsági szolgálat vezetőjének otthonát. Miért támadják a régiót?
Elsősorban a nyugati kapcsolatai miatt. A Kurdisztáni Régió szorosan együttműködik az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal. Amerikai létesítmények és azok személyzete, valamint a nemzetközi koalíció erői is jelen vannak a területén. Teherán gyanakvással figyeli ezeket a kapcsolatokat, és a régió feltételezett izraeli kapcsolataitól is tart. Iráni kurd ellenzéki szervezetek szintén működnek a régióban. Teherán azzal vádolja őket, hogy innen szerveznek Irán elleni műveleteket. A támadásokkal egyszerre veszik célba ezeket a csoportokat és gyakorolnak nyomást Erbílre. Azt akarják elérni, hogy a kurd vezetés korlátozza nyugati kapcsolatait, és ne adjon teret az iráni ellenzéknek.
Az iráni háborúból mi érezhető Irakban?
Az, hogy
gyengül az ország.
Irak 2003 óta az Irán és az Egyesült Államok közötti versengés egyik fő terepe. Az Iránhoz kötődő politikai és fegyveres csoportok különösen a Népi Mozgósítási Erők 2014-es létrehozása után erősödtek meg. A 2026 februárjában kezdődött háború még nagyobb nyomás alá helyezte az iraki államot. A konfliktus tovább mélyíti Irak politikai és felekezeti megosztottságát, miközben tovább gyengül az állami ellenőrzés. A központi kormány és a Kurdisztáni Régió közötti feszültség is nő. Gazdaságilag az olajexport jelenti a legsúlyosabb kockázatot. Ebből származik az állami bevételek mintegy kilencven százaléka. Már egy komolyabb fennakadás is megrendíti az ország pénzügyi stabilitását.
A régiót érő támadások többsége Irak területéről indult. Képes Bagdad ellenőrizni az Irán-barát milíciákat?
Nem teljesen. Erbíl értékelése szerint a támadásokat többnyire a régió határvidékén, Moszul, Kirkuk, Sirkat és Kajjára térségében működő Irán-barát fegyveres csoportok hajtják végre. Az erbíli biztonsági szervek egyes támadások mögött közvetlen iráni támogatást vagy irányítást sejtenek. A Népi Mozgósítási Erők papíron az iraki főparancsnok alá tartoznak. Egyes egységeik azonban önállóan döntenek a fegyvereikről és a műveleteikről. Bagdad kiadhatja a parancsot, de nincs mindig elég politikai és biztonsági ereje ahhoz, hogy be is tartassa. Erbíl ezért nem bízik abban, hogy Bagdad képes megvédeni a régiót és megakadályozni az Irakból indított támadásokat.
A milíciák ügye nem pusztán biztonsági kérdés. Arról is szól, hogy Irakban ki adhat parancsot, és ki rendelkezik fegyverekkel.
Irak síita többségű ország. Erősödik vagy gyengül Teherán befolyása?
