Az ónos esőtől jeges utak miatt kevesebben gyűltek össze, mint a szervezők remélték, de így is közel kétezer ember skandálta a jelszavakat: “A fasizmus nem tör át!”, “Oroszország mindenkié!” “Oroszország faizmus nélkül!”, “Oroszország nácizmus nélkül!” és “Nem engedjük megsemmisíteni a hazánkat!”.
A tüntetés meghirdetői között számos, egyáltalán nem orosz nevet viselő értelmiségi is volt, akik részben még a volt Szovjetunió idején tettek szert nem ritkán nemzetközi hírnévre, és részt vettek a nemzetiségi diaszpórák képviselői is.
A megmozdulásnak helyt adó Puskin-teret szokás szerint lezárták, s számos rendőr és belügyi kommandós vigyázott a rendre, készenlétbe helyeztek több mentőautót is, de a tüntetés incidens nélkül ért véget mintegy másfél óra múltán.
Az értelmiségiek felhívását a legutóbbi időkben Oroszország több városában lezajlott utcai zavargások váltották ki. Ezek egy fociszurkoló meggyilkolása elleni tüntetéssel kezdődtek – amelyet egy kaukázusi követett el, mert nem tudtak megegyezni, ki szálljon be a szabad taxiba -, de a Kreml fala melletti Manyezs téren meghirdetett első békés tüntetésen átvették az irányítást az orosz nacionalisták, és attól kezdve számos tömegverekedésre került sor.
Oroszországban és főleg Moszkvában milliószám élnek az egykori Szovjetunió nyomorúságban élő volt köztársaságaiból érkezett legális és illegális migránsok, akik itt többnyire a legalantasabb munkákat végzik. Noha minden évben sok “kaukázusi küllemű” embert öltek meg eddig is a nacionalisták, a nyílt zavargások megrázták az egész országot és láthatóan a vezetést is.
Vlagyimir Putyin kormányfő minapi szokásos élő tévéadásában elég kemény szavakkal reagált a történetekre, később azonban találkozott a szurkolói szervezetek képviselőivel, s megkoszorúzta a megölt férfi sírját. Egyszersmind nyomatékosan hangsúlyozta: Oroszország ereje a sokszínűségében is van, és meg kell őrizni a nemzetiségek együttélésének kialakult kultúráját.
