A Waldorf-mozgalom legfontosabb európai szakmai és érdekképviseleti szerve, a European Council for Steiner Waldorf Education (ECSWE) szeptemberben Magyarországon, az Óbudai Waldorf Iskolában tartotta meg nemzetközi konferenciáját. Ez alkalommal nyílt lehetőségünk beszélgetni a szövetség elnökével.
Összefoglalná röviden a Waldorf-pedagógia lényegét?
Talán az a legfontosabb, hogy a Waldorf-pedagógia a gyermekek – minden egyes gyermek! – fejlődésére figyel. Iskoláinkban olyan módszereket próbálunk kidolgozni, amelyek a gyermekek saját képességeinek és kompetenciájának kifejlődését segítik. Arra törekszünk, hogy az iskolából kikerülve diákjaink tele legyenek önbizalommal, magabiztossággal, biztos tudással, és hogy megszeressék a tanulást. Ehhez teljesen új megközelítésre van szüksége a tanítónak és az iskola irányításának is.
Christopher Clouder
Magyarországon kétféle sztereotípia van a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban. Sokan azt mondják, ezek drága elitiskolák, mások szerint a problémás gyerekek gyűjtőhelye. Melyikhez áll közelebb ön szerint?
Több mint ezer Waldorf-iskola van a világon, s a legkülönbözőbb körülmények között működnek. Sao Paulóban, Dél-Afrikában például a szegénynegyedekben vannak intézményeink, Romániában pedig van egy, amit kimondottan a nincstelen roma gyerekek számára nyitottak. Viszont kiváló Waldorf-iskolákban tanulhatnak a manhattani, tokiói tehetős emberek csemetéi is. Ezzel együtt az az ideális, ha különféle szociális helyzetű gyerekek járnak egy osztályba, mert így megtanulnak együtt élni, együtt dolgozni. A Waldorf-pedagógia azoknak a gyerekeknek is hatásos, akiknek valamilyen segítségre van szükségük. Nem véletlen, hogy számos „normál” és gyógypedagógiai intézmény kapott inspirációt a mi tanítási gyakorlatunkból. Arra is lehetőség van, hogy néhány nehézséggel küzdő gyermeket is integráljunk az osztályokba. Ez szociális szempontból nagyon jó az egész osztályközösségnek. Arra azonban vigyázni kell, nehogy túlsúlyba kerüljenek a speciális bánásmódot igénylő gyerekek, mert akkor a tanár idejének, energiájának nagy része erre menne. A legtöbb olyan gyereknek, akinek valamilyen területen külön segítségre van szüksége, más területen kifejezetten tehetséges, és ez az egész osztály segítségére válhat.
A különböző országokban különböző oktatási rendszerek alakultak ki. A Waldorf-iskolák mindenütt ugyanúgy dolgoznak?
A pedagógusok képzése több külöböző kurzuson folyik:
• Nappali és levelező képzés, valamint óvónőképzés a Solymári Waldorf Pedagógiai Intézet Waldorf-Tanárképzésén
• Levelező képzés az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Waldorf Tanártovábbképzésén
• Euritmistákat a Magyar Euritmiai és Mozgásművészeti Társaság képezi
• A Magyar Bothmer Képzésen tanulhatnak a Waldorf-tanterv mozgás-testnevelés tantárgyát tanítani szándékozók
• A Varázsvirág Waldorf Pedagógiai Egyesület, Magyar Extra Lesson Képzés képezi a Waldorf-pedagógia fejlesztőpedagógusait.
Forrás: Magyar Waldorf Szövetség
Minden országban más a helyzete az iskoláinknak. Van ahol könnyebb, van ahol nehezebb. Ez elsősorban attól függ, hogy az adott ország el tudja-e fogadni a Waldorf-iskolák autonómiáját, s azt hogy a nemzeti tanterv helyett a mi nemzetközi tantervünk alapján működjenek. Egyébként ez állandó változásban van, mert ugyanabban az országban az egyik kormány támogatja a Waldorf-pedagógiát, a másik nem. 65 országban vagyunk jelen. Nem gondolom ugyanakkor, hogy a Waldorf-nevelés volna az egyetlen helyes irány, pluralizmusra van szükség e területen is. Azt el lehet mondani, hogy lényegében majdnem mindegyik iskolánkat a szülők igénye hozta létre.
Mi a véleménye a magyar Waldorf-hálózatról?
Gyakran járok Magyarországra. Érdeklődve figyelem az itteni Waldorf-mozgalmat, amely az összes kelet-európai ország közül a legnagyobb. Sőt ma már erősebb, mint néhány olyan nyugati országban, ahol nagy tradíciója van a Waldorf-pedagógiának. Sok tehetséges pedagógussal találkozom. A jogi környezet nem mindig kedvező az ilyen iskolák működéséhez és újak alapításához, de mindennek ellenére biztonságos fejlődést mutat a magyar Waldorf-hálózat. Szeretek ide jönni, mert jó látni, ahogy lépésről lépésre növekszik. Ez egyébként azt is mutatja, hogy mennyire fejlődik a civil társadalom. A Waldorf-iskolák alapításával nekünk, felnőtteknek is tanulnunk kell az együttműködést, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit az állam automatikusan nyújt. Kezdeményezőkészséget, erőt, bátorságot feltételez az iskolaalapítás.
Húsz éve nyitott az első Waldorf-iskola Magyarországon. Az első ebben a rendszerben érettségizettek még csak néhány éve léptek ki a munkaerőpiacra. Európában és a világon már nyilván több tapasztalatuk van, mennyire válnak be a „waldorfosok” az életben?
Az utóbbi két évben sok kutatás látott napvilágot ebben a kérdésben, amit a honlapunkon rendszeresen nyilvánosságra is hozunk. Az eredmények nagyon meggyőzőek. A gyerekek jobban teljesítenek tudományos szempontból, mint a hagyományos rendszerben végzettek. A mi iskoláink a fizikai és lelki egészségüket is jobban megalapozza. Azt mondhatjuk összességében, hogy a „waldorfosok” életútja sikeres.
Ön részt vett egy spanyol kutatásban, ami pont arra fókuszált, hogy milyen készségek, képességek kellenek az életben való beváláshoz. Mit állapítottak meg?
A kutatás azt vizsgálja, hogy milyenek a spanyol gyerekek szociális és érzelmi kompetenciái. Azért nagyon fontos ez a kérdés, mert az elmúlt öt év neurológiai kutatásai azt mutatják, hogy az érzéseinken keresztül gondolkodunk, és kevésbé az agyunkon keresztül. A gyerekek hihetetlenül érzékenyek. Ha jól építjük fel az oktatást, akkor a gyerekek azt is megtanulják, hogy a tanulás az emberi létezés része egész életünkben. Ami a szociális kompetenciákat illeti, ha azt akarjuk, hogy a társadalom együtt tudjon élni és dolgozni, akkor ennek megtanulását a gyerekeknél kell elkezdeni. A jövő konfliktusait, háborúit az osztálytermekben tudjuk elkerülni. A gyerekek meg tudják tanulni az elfogadást, megértést, toleranciát úgy, hogy ugyanakkor meg tudják őrizni a saját egyéniségüket. Ez megtanulható képesség. A tanulmányunk néhány hét múlva fog megjelenni, és bizonyítja mindezeket.
Az ön által említett szociális, érzelmi képességeket nem mérik a nemzetközi tanulói mérések, azok csak a megtanult dolgokat vizsgálják, illetve az utóbbi időben a különböző kompetenciákat. Lehet egyáltalán ezeket mérni?
Ezeket valóban nehéz mérni, de következtetni lehet rájuk. A bűncselekmények, a drogfüggők száma, az antiszociális viselkedések előfordulási gyakorisága mérhető. Ezekből lehet következtetni az emberek érzelmi és szociális kompetenciáira. A tanulmányban az elmúlt 15 év számait gyűjtöttük össze a világ számos országából.
A Waldorf-módszerekből sok minden átszivárgott a hivatalos oktatásba. Mi az amit még szeretne, ha jobban elterjedne?
Egyrészt az autonómia. Az, hogy a tanárnak legyen lehetősége kreatívnak lenni, a saját személyiségével alkotni. Másrészt jó volna, ha hagynák az iskolákat közösségként fejlődni. Ahol a tanulóközösség, a tanárok, a szülők közösen, folyamatosan tanulják a minél harmonikusabb együttélést. Ez létrehozza a szolidaritás érzését minden félben. És ami a leginkább fontos lenne, az a művészeti nevelés megerősítése. Gyakran a hagyományos iskolákban a művészi nevelésre, mint „díszítésre” tekintenek csak, pedig ez lenne az alapja a nevelésnek.
Két kritikát szoktak megfogalmazni a Waldorf-iskolák kapcsán. Az egyik az iskolák közötti átjárhatóság nehézsége. Nehéz egy ”waldorfos” diáknak iskolát váltani. Mit gondol erről?
A Waldorf-iskoláknak tekintetbe kell venni, hogy a szülők egyre mobilabbak, költöznek egyik helyről a másikra. Úgy kell kifejlesztenünk a tantervünket, hogy igazodjunk ehhez az igényhez. Nem börtönözhetjük be a gyerekeket a saját tantermeinkbe! Egyébként azt mutatják a tapasztalatok, hogy a gyerekek jól teljesítenek iskolaváltás után is, mert szeretnek tanulni. Valójában a „waldorfosok” nagyon kedveltek az állami iskolákban, pont a hozzáállásuk miatt. Meg vannak ugyanazok a képességeik, mint a többi gyereknek. Igaz mást tanultak vagy máskor, de hamar felszedik a szükséges tudnivalókat.
Mégis sokszor azt hallani, hogy, ha egy gyerek átkerül a Waldorfból egy „normál” iskolába, szörnyen érzi magát…
Mi nem vagyunk sziget, ami el van zárva a világtól. Úgy neveljük a gyermekeinket, hogy könnyű legyen nekik az alkalmazkodás. A világ sokféle, sokféle helyzet veheti körül őket. Iskoláinkban felkészítjük őket az új kihívásokra, és egy új iskola új kihívás. A gyerekek sokkal alkalmazkodóképesebbek mint a felnőttek.
A másik kritika, ami gyakran éri a Waldorf-módszert, hogy Rudolf Steiner lassan 100 éve papírra vetett gondolatait nem eléggé fordítják le a 21. századi igényekre.
Amit eddig elmondtam, azok az én saját gondolataim voltak, amiket jórészt Rudolf Steiner inspirált. Az eredeti alapvetéseket tovább kell mozdítani, hogy találkozzanak a mai kor igényeivel. Ezek ugyanolyan alapigazságok, mint Arisztotelész több mint kétezer évvel ezelőtti gondolatai. Be kell építenünk magunkba, és abban a világban kell megjeleníteni, amiben élünk. Már csak azért is, mert az 1920-as dél-németországi gyerekek mások voltak, mint a mai gyerekek. A Waldorf-iskola mindig a fejlődés és a változás állapotában van.
