Az, hogy 80 ezer marokkói, illetve szubszaharai afrikai sikeresen bejutott a spanyol enklávéba, Ceutába (és kisebb számban Melillába), olyan esemény volt július végén-augusztus elején, ami nemcsak az európai, de az észak-amerikai és közel-keleti médiafelületek számára is hírértékkel bírt. Nem véletlenül: a legutóbbi hasonló, 2021-es rohamnál ennél jóval kevesebb, alig 10 ezer ember jutott be a 85 ezer lakosú Ceuta területére.
És bár kissé túlzás mindezt a 2015-ös migrációs válsághoz hasonlítani, kétségtelen tény, hogy ilyen rövid idő alatt irreguláris módon azóta sem jutottak be ennyien az Európai Unió területére. Nem véletlen tehát, hogy mindenki magyarázatot követelt arra, hogy mi is történt, és mi vezetett a válsághoz.




Az emberi elme sajátosságai közé tartozik, hogy próbál egy összefüggő, koherens választ adni erre a kérdésre. Ami azonban ebben az esetben tévútra vezet:
Ez a cikk arra tesz kísérletet, hogy szétszálazza a különféle tényezőket, és elmagyarázza, miként járultak azok hozzá a krízishez, ami amellett, hogy rámutatott az európai migrációs politika furcsaságaira, csaknem száz ember életét követelte.
