Magyarországon eddig az volt az elv, hogy főképp a fogyasztást kell adóztatni. Az EY adó és jogi tanácsadással foglalkozó üzletágának vezetője, Módos András szerint a fogyasztás alapú adóztatás mellett több erős szakmai érv szól – széles adóalapra épül, kevésbé közvetlenül terheli a munkát vagy a vállalati nyereséget.
Egy tőkéért és beruházásokért versenyző, nyitott gazdaságban érthető stratégia, hogy a közvetlen jövedelemadókat alacsonyabban tartja, miközben stabil bevételt biztosít a fogyasztás alapján. A magyar adóstruktúra ugyanakkor nem érvényesíti ezt a logikát elég következetesen.
Amennyiben ugyanis a fogyasztásra építő keretre sok szektorális teher, illeték vagy egyedi szabály rakódik, akkor a modell veszít az átláthatóságából, és a terhek részben visszakerülhetnek a fogyasztói árakba, a vállalati költségekbe vagy a beruházási döntésekbe. A fogyasztás alapú adóztatás akkor működik jól, ha a rendszer, amelybe illeszkedik, egyszerű, következetes, és lehet vele előre tervezni. Ugyanakkor az olyan adórendszer, mint a magyar, ami elsősorban vagy kiemelten a fogyasztást adóztatja egy általános jövedelemadókulcs mellett, a magasabb jövedelműeknek kedvez.
Rendben van ez így?
Megnéztük egyesével a főbb közterheket, illetve azt, hogy milyen mozgástér lehetséges a jelenlegi szabályok megváltoztatására.
