Perelni bárkit lehet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy bukott befektetőként nemigen érdemes. Hiába bízzuk pénzünket egy mégoly 
profinak tartott befektetési tanácsadóra, előfordulhat, hogy valami nem úgy alakul, ahogyan azt ő elképzelte. A piaci kockázatért azonban senki sem tehető felelőssé, ez „benne van a pakliban”.
Nagyon ritkán, de előfordul, hogy az ügyfél és brókere olyan írásbeli megállapodást köt, miszerint az utóbbi nemcsak, hogy a lehető legnagyobb gondossággal jár el, de „eredményfelelősséget” is vállal az általa lebonyolított tranzakciókért. Ebben az esetben jó eséllyel pert nyerhetne a befektető, ám rendszerint nem fajul idáig a nézeteltérés.
Információink szerint Magyarországon még nem volt ilyen tárgyú jogvita, hiszen egyik brókercégnek sem érdeke, hogy vélt vagy valós sérelmet szenvedett kisbefektetők kikezdjék hírnevét. Ilyen esetekben inkább akkor is hajlandóak kompenzálni az ügyfél kárát, ha meg vannak győződve saját igazukról.
Amerikában könnyebb
Mindig szoros összefüggés fedezhető föl a tőzsdén uralkodó hangulat és a perek száma között. Az amerikai Értékpapír-kereskedők Nemzeti Szövetségéhez (NASD) általában évente hatezer befektetői panasz érkezik, de 2001-ben mintegy 25 százalékkal több bejelentést kaptak, ami előrevetíti az idei magasabb számot is. Amerikai jogorvoslatra egyébként külföldiek is számíthatnak, ha amerikai cég papírjaiba fektették pénzüket, igaz, ezek az esetek meglehetősen ritkák.
Hogyan bizonyítható?
Egyértelműbb eset, ha a befektetőt ténybeli tévedés miatt érte veszteség. Ha például elmulasztanak vele aláíratni bizonyos dokumentumokat, amelyek a szóban forgó tranzakciók kockázatáról, költségeiről, adóvonzatáról tartalmaznak információkat, vagy – opciós, származékos ügyeletek esetén – megfeledkeznek az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozatról, akkor kézzelfogható tárgyi tévedéssel, mulasztással állunk szemben.
A FigyelőNet által megkérdezett szakemberek szerint azonban mindez még nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a bróker felelősségre vonható legyen, de mindenképpen tisztább ügy annál, mint ha pusztán a tanácsaiért kellene felelnie. A befektetési javaslatokat ugyanis mindenkinek magának kell megfontolnia, s aztán megfogadnia vagy elutasítania. A befektetőé a végső döntés, jogilag érdektelen, hogy kinek a sugallatára hozta. A tippek pedig vagy bejönnek vagy nem, de aligha lehet később bizonyítani azt, hogy egy bróker nem a legjobb tudásának megfelelően járt volna el.
Saját kárán tanult
Egy montreali özvegyasszony 1983-ban 1,6 millió dollárt (mintegy 400 millió forintot) kapott férje biztosítási szerződése után. Rossz befektetési tanácsokra alapozott döntései miatt nyolc év alatt gyakorlatilag teljes vagyonát elveszítette. Hamar túltette magát a történteken, saját befektetési tanácsadói irodát nyitott, és újabban rendszeresen publikál neves befektetési magazinokban. Jelmondata egyszerű: Gondolkozz, mielőtt befektetsz!
Kihez fordulhatunk?
A brókercégek üzletszabályzata igen pontosan próbálja kivédeni a peres ügyeket. „A társaság a tanácsadási tevékenységet szakcégtől elvárható gondossággal nyújtja, de az nem minősíthető befektetésre való ösztönzésként. az információt legjobb tudomása szerint nyújtja, de nem vállal felelősséget azért, hogy az egyes befektetési instrumentumok árfolyamváltozása nem az információnak megfelelő mértékű, vagy egyáltalán nem következik be. A társaság a szerződések teljesítéséért felelős Az ügyfél által hozott döntés következményei a társaságra nem háríthatók át.” Ilyen és ehhez hasonló bekezdések sorjáznak például az Erste Bank Befektetési Rt. nyilvános üzletszabályzatában.
Ha valaki ezek után még mindig makacsul ragaszkodik a jogorvoslathoz, akkor elvileg két lehetősége van. Vagy a területileg illetékes bírósághoz fordul vagy a tőzsde Választott Bíróságához (amelynek kizárólagos hatáskörét egyébként sokszor ki is kötik a brókercégek). Az utóbbi mindenképpen célszerűbbnek tűnik, hiszen így legfeljebb néhány hónapig húzódik az ügy, ellenkező esetben viszont akár évekig eltarthat.
Lemming effektus
Az amerikaiakról köztudomású, hogy szeretnek perelni. A befektetők számára kedvező kimenetelű jogvitákban gyakran azt sérelmezik, hogy a befektetési tanácsadó olyan tippet adott az ügyfélnek, amely nem illeszkedett annak kockázatviselő hajlandóságához, illetve pénzügyi helyzetéhez. A leggyakrabban a félrevezetés, hazugság vagy bizonyos papírok indokolatlan feldicsérésének vádja fordul elő, ezt azonban igen nehéz bizonyítani.
Két évvel ezelőtt jellemzően az úgynevezett „lemming effektus” miatt keveredtek bajba a brókercégek. Az elemzők ugyanis szinte kivétel nélkül a technológiai részvényeket javasolták vételre, és tömegesen ebbe az irányba vezették a befektetőket ahelyett, hogy rendesen diverzifikálták volna a portfóliókat, mondjuk technológiai, gyógyszeripari, pénzügyi vagy fogyasztási szektorok között.
A 2000. év másik tanulsága az elemzők hurráoptimizmusa volt. Statisztikák szerint a felfelé ívelő tőzsdei hangulat elején minden száz vételi ajánlásra akadt egy eladási. Ez a vak hit egészen decemberig tartott, akkor viszont sok befektető számára már túl későn jött a reakció, miután a papírok lendülete már az év közepétől jócskán fogyni kezdett.
