Hetvenezres példányszámmal lép a magyar piacra a National Geographic. A finn Sanoma Budapest Kiadói Rt. adja ki. A magyar „felfedező-újságíróknak” és fotósoknak egyelőre nem lesz alkalmuk, hogy kipróbálják a legendásan professzionális alkotói műhelyt, de ha minden jól megy, néhány év múlva akár „nagy riportok” is születhetnek magyar tollból és optikából.
Komoly előírásokPapp Gábor, a magyarországi kiadás főszerkesztője szerint a magazin töretlen népszerűsége és hírneve elsősorban annak köszönhető, hogy egy sor előírást minden esetben betartanak. Így például egy címlapsztori fotósa 25-30 ezer képet csinál, és ebből választják ki azt a 15-20-at, ami a lapba bekerül. A szigorú előírások között szerepel még a nyomdatechnika és a speciális papír – ezek azért szükségesek, hogy a gyűjtők akár száz évre visszamenőleg eltehessék a magazint -, amit Magyarországon egyetlen nyomda sem képes teljesíteni, így valószínűleg Lengyelországban nyomtatják majd a kiadványt.
Megfontolt ütemű fejlesztés
Idén márciusban állt fel a magyar kiadás szerkesztősége, akkor még a Népszabadság és a Gruner+Jahr kiadó szárnyai alatt, de ők néhány hónap után a profilátalakítás miatt elálltak a kiadástól. Május végén új kiadót keresett a National Geographic Society, és több jelentkező közül a finn Sanomára esett a választás.
„Az első időben az amerikai kiadást vesszük át, s csak a tipikusan amerikai történeteket hagyjuk ki” – mondta a FigyelőNetnek Papp Gábor főszerkesztő. A fordítók mellett az összes cikket szakértők véleményezik. A megállapodás szerint az első évben minden kiadványt először az Egyesült Államokba kell küldeni véleményezésre. Ez egyébként az összes országban előírás, ahol a National Geographic megjelenik.
Kezdetben is lesznek magyar történetek, például a magyar felfedezőkről, de igazi kutatói munkával járó megbízatást az első időben nem fogunk adni – mondja Papp Gábor. A magyar szerkesztőségnek lehetősége lesz arra, hogy a National Geographic Society ösztöndíjaira magyar szakembereket javasoljon. Sőt a témaötleteket is elvárják az itteniektől.
Gardiner Greene HubbardAz NGS első elnöke volt, jogász, bankár és az akkori idők szójárása szerint filantróp, ami emberszeretőt jelent, valójában inkább az adakozókedvét volt hivatva jelölni. Hubbard iskolát alapított a siketek számára, és pénzzel támogatta vejének kísérleteit is, aki egyébként Alexander Graham Bell volt, a telefon feltalálója.
Az első elnök filozófiája azóta is meghatározza a National Geographic Society politikáját: nem csupán a földrajztudományi szempontokat helyezik előtérbe, hanem mindazzal foglalkoznak, mindazt támogatják, ami érdekelheti a laikusokat, természetbarátokat és azokat akik egyszerűen többet akarnak tudni a Föld bolygó természetéről, élővilágáról.
A legendás kezdet
1888. január tizenharmadikán este – azt sajnos nem tudni, hogy hány órakor – harminchárom ember gyűlt össze a washingtoni Cosmos Clubban, nem messze a Fehér Háztól. A többség gyalog vagy lóháton érkezett, de volt, aki fogattal jutott el a belvárosba. A harminchármak célja az volt, hogy megvitassák egy olyan társaság alapítását, amely a földrajzi ismeretek terjesztését segítené elő. Az egybegyűltek akkor még nem tudták, hogy a világ legnagyobb non-profit tudományos és oktatási intézményét hozzák majd létre.
A jelenlévők között volt földrajztudós, tanár, jogász, térképész, katona és bankár. Mindannyian tanult, sokat utazó emberek voltak, akadt közülük olyan, aki a Grand Canyon feltérképezésével, más pedig a Yellowstone vidékének felderítésével büszkélkedhetett. Nemsokára egyezségre is jutottak: határozatot hoztak a társaságalapításról, ami eredménnyel is járt: 1888. január 27-én bejegyezték az egyesületet, és megalakult a National Geographic Society (NGS).
Kilenc hónappal a társaság megalapítása után, tehát még 1888-ban megjelent a National Geographic magazin első száma is. Akkor még száraz tudományos újság volt, amely nem is emlékeztetett a későbbi színes, fényképekkel bőven illusztrált magazinra, amely mára a világ egyik legsikeresebb sajtóterméke lett.
Birodalommá nőtt
Időközben az NGS valóságos sajtóbirodalmat alakított ki: nem csupán a National Geographic magazin, hanem az Adventure és a Traveler című folyóirata is megjelenik. Ugyancsak az NGS adja ki a két gyermekmagazint, a Worldöt és a National Geographic for Kids címűt. A konglomerátum többek között könyv-, térkép- és CD-ROM-kiadással is foglalkozik, és tartozik hozzá egy tematikus tévécsatorna is.
Mindezen túl az NGS ösztöndíjakat folyósít kutatóknak, és támogatja vizsgálataikat, felfedező útjaikat. Így például a National Geographic kutatói találták meg Machu Picchu romvárosát Dél-Amerikában, továbbá az elsúllyedt Titanicot. Az NGS 300 ösztöndíjat ad évente, mintegy négymillió dollár értékben. A kutatások az antropológiától a földrazi felfedezésekig, a zoológiától a paleontológiáig terjednek.
