Már körzeti gyermekorvosként dolgoztam, amikor megismerkedtem a második férjemmel, Buday Gáborral, akiről megtudtam, hogy három gyereke van, és rajong értük – miként én is odavoltam, odavagyok a fiamért.
Világéletemben négy gyereket szerettem volna, de a párkák másként szőtték a fonalakat, és Gábor akkor már fiatal felnőtt gyerekeivel meg az én unokahúgommal és unokaöcsémmel kiegészülve a maga módján meg is valósult az álmom:
Közös ünnepek, ebédek, vacsorák, programok jelezték, hogy ebből a szempontból is jó páros lettünk.
Hét országra szóló lakodalmat tartottunk, amiről a betegeim, pontosabban a betegeim szülei is értesültek.
Büszkén vettem fel a férjem nevét, igaz, amikor alá kellett írni valamilyen papírt, alig fért el a nevem a kipontozott részen.
Természetesen bemutatkozáskor sose használtam egyik doktort sem. Azt gondoltam, a doktor nem a nevem, hanem a foglakozásom. Mellékesen van erről egy mulatságos történetem.
Lakásfelújításkor kérdi a festő:
– Hogyan szólíthatom?
– Szólíthat akár Gézának is, bár arra nem biztos, hogy hallgatok. Egyébként Andreának hívnak, azt pont jó lesz.
– Nem kell doktornőnek hívnom?
– Nem szükséges.
Na, de gyerünk a rendelőbe.
Egy viszonylag csöndes délutánon azzal jön egy nagymama, hogy:
– Gratulálunk, doktor néni, hallottuk, férjhez mentél.
– Köszönöm szépen – mondom pironkodva, mint egy friss ara, de érzem, valamiről még szót szeretnének ejteni.
– Te akkor most Buday doktornő és Gyarmati is vagy?
– Tulajdonképpen igen.
– És mondja, Andrea, nem túl kövér a férje?
Elgondolkozom.
– Hát, nem mondanám nádszálvékonynak, de kövérnek még kevésbé.
– Érdekes. Nekünk annak tűnik… És tessék mondani, nem túl fiatal önhöz Buday úr?
Kapcsolok, hogy itt névazonosságból adódó erőteljes tévedés esete forog fenn.
Az én Budaym az én korosztályom, hiszen ő nem Buday Péter, a remek és ismert séf, hanem Buday Gábor, a Gundel igazgatója.
Eloszlatom a tévedést, megnyugszanak a kedélyek.
A személyes tanulság annyi, hogy néha csak átmenetileg lehet teljes egészében a tiéd, ami a szíved vágya, de a szeretet olykor lehetőséget ad legalább egy szeletke megtartására.
Utózönge: olvasom, hogy Buday Péter sokat fogyott, amihez szívből gratulálok, de a köztünk lévő korkülönbség ettől bizonyára nem változott.
