Újabb aligátorteknős került elő a Balatonnál, ezúttal az északi parton – írja az Időkép. A faj alapvetően az Egyesült Államok, illetve Kanada területén őshonos, éppen ezért alapból igencsak meglepően hathat, ha az ember a hazai természetben sétálva, egy tóban lubickolva bukkan egy példányra.
Márpedig a Teknős Park Balatonföldvár beszámolója szerint szinte minden nyáron akad befogás a tó környékén, ami arra utal, hogy még mindig kerülnek ki ilyen állatok a természetbe. 2024 júliusában például Balatonőszöd és Balatonszárszó között fogott ki egy horgász aligátorteknőst egy csalihalas hálóból.
Hogy kerültek Magyarországra, és mit érdemes tudni?
Varga Attila zoológus, a Nyíregyházi Állatpark akváriumkurátora a 24.hu-nak korábban elmondta, a fajt korábban legálisan is lehetett tartani, ám a potenciális veszélyei miatt ma már csak igen szűk szakmai kör, például állatkertek tarthatják törvényesen. Alapvetően látványos megjelenésű élőlényről van szó, legalább az 1980-as évek óta jelen van itthon, ezért a 2015-ös tiltás ellenére továbbra is népszerű a hobbisták körében.
A probléma akkor kezdődik, amikor az állat elkezdi kinőni az akváriumát, túl sokat eszik, vagy a hal- és húsfogyasztásából, valamint a nem megfelelően szűrt medencéjéből adódóan kellemetlen szagú lesz. Jobb esetben ilyenkor a hobbisták nem a természetbe engedik, hanem behozzák az állatkertbe – de ez nem mindig van így.



Amíg a faj nem szaporodik, addig nem jelent komolyabb veszélyt az ökoszisztémára, a tényleges fenyegetéshez több százas, esetleg ezres állomány kellene. Egyedi szinten azonban fogyaszthatja a hazai állatokat, akár védett fajokat is. Az aligátorteknős a ragadozókkal, potenciális veszélyforrásokkal való találkozásra minden esetben harapással válaszol.
Aktívan alapvetően nem prédál minket, egyszerű védekezésről van szó, éppen ezért kellő körültekintéssel elkerülhetjük az érintkezést. Sajnos előfordul azonban, hogy egy-egy példány a zavaros vízben bújik meg, a fürdőzőnek, horgásznak pedig elúszva, a közelébe lépve esélyes sincs az észlelésre. Ilyen esetben akár az állat is potenciális zsákmánynak nézheti az embert, és már csak a harapás után jön rá, hogy túl nagy a falat.

