Az 1944-es vajdasági magyarellenes szerb megtorlás áldozataira emlékeztek Csúrogon (Curug) a vajdasági magyarok.
A fölszólalók hivatalos szerb bocsánatkérést követeltek a dél-bácskai településen tartott vasárnapi megemlékezésen, amelyen részt vett többek között Ékes Ilona, a Fidesz parlamenti képviselője, Egeresi Sándor, a vajdasági tartományi parlament elnöke, Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja és Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője.
1942 január-februárjában 3-4 ezer ember, szerbek, zsidók és magyarok vesztették életüket a horthysta honvédségi és csendőralakulatok “partizánvadász” razziáiban és kivégzéseiben. A razzia felelőseit még a világháború folyamán felelősségre vonták és halálra ítélték a magyar hatóságok. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült. A világháború után a fő felelősöket a Tito Jugoszláviájában, háborús bűnösökként végezték ki, igen kegyetlen módon.
Ugyanez a kegyetlenség mutatkozott meg az 1944 őszén kezdődött, immár válogatás nélkül, a teljes magyar lakosság ellen irányuló megtorlásokban. Az akkori jugoszláv katonai hatalom középkori módon embertelen akcióinak következtében egyes becslések szerint 40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A vajdasági magyarokat, németeket és horvátokat háborús bűnösöknek nyilvánították, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Ezeknek a “túlkapásoknak” azonban soha semmilyen következménye nem volt, a mészárlások kivitelezőit sosem vonták felelősségre, sőt, magának a megtrolásnak a tényét is évtizedekig letagagadták.
Az egyik legkegyetlenebb megtorlás színhelyén, Csúrogon és két szomszédos településen, Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin) összesen nagyjából 1300 embert öltek meg; szinte a teljes magyar férfilakosságot kiirtották. Csúrogon minden évben fakeresztet állítanak az áldozatok emlékére; az elmúlt 16 évben eddig mindegyik keresztet ismeretlenek megrongálták, illetve elvitték.
A nőket, a gyerekeket és az időseket 1945 januárjában nyitott marhavagonokban és gyalog indították el a Járek (Backi Jarak) településen létesített gyűjtőtáborba, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. Több mint száz településről deportáltak embereket a járeki táborba, szinte kizárólag magyarokat és németeket. Több mint hatezren belehaltak a nélkülözésbe, köztük több száz gyerek. A járeki csak egy volt az ez idő tájt a Vajdaságban működtetett 41 munkatáborból; ezekben összesen 140 ezer németet és több ezer magyart tartottak fogva.
Tavaly októberben a magyar és a szerb államfő megállapodott arról, hogy a két ország tudományos akadémiái felállítanak egy közös, magyar-szerb történész vegyes bizottságot az 1941 és 1945 közötti vajdasági események kivizsgálására. A Magyar Tudományos Akadémián már korábban megalakult ez a testület, a Szerb Tudományos Akadémián csak nemrégiben jelölték ki azt a kilenc szakembert, akik tagjai lesznek a vegyes bizottságnak.
