83 éves korában meghalt Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – tájékoztatta a művész felesége az MTI-t. A közlés szerint a színművész családja körében, békében hunyt el július 2-án, csütörtökön.
A Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Karakteres, mély tónusú hangjának köszönhetően sokoldalú művésszé vált: több mint 150 színházi szerepet játszott el a világirodalom legnagyobb drámai karaktereitől a komédiákig. Emellett több mint 120 filmben és televíziós produkcióban – köztük az Üvegtigris Oszijaként – nyújtott felejthetetlen alakítást. Rendezőként is sikeres volt, valamint két verseskötete is megjelent.
A színművész 1960-ban érettségizett a budai József Attila Gimnáziumban, majd 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeként. Még abban az évben a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, majd 1968-ban átment a Veszprémi Petőfi Színházba. Budapesten 1969-től játszik.
A 70-es években a Thália, majd a József Attila Színház társulatához tartozott. Ezt követően szerződött a Nemzeti Színházhoz két évre, ahonnan 1979 és 1990 között a a Vígszínházba ment. Majd jött ismét a József Attila-, aztán a Nemzeti, végül 1997-ben csatlakozott az Új Színházhoz. 2003 és 2007 között pedig ő töltötte be a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatói pozícióját.
Sosem akartam magamra szerepet osztani, nincs is álomszerepem. Ebben is nagyon szerencsés vagyok, hiszen sok remek és hatalmas szerepet játszhattam, amik közül számos találkozott a közönség és a kritikusok tetszésével is. Ezt is egy csodaként fogom fel, Schiller Don Carlosának Fülöp királyát például több mint százszor játszottam
– mondta pár éve egy interjúban, mikor arról kérdezték, hogy van-e álomszerepe, amit eljátszana, vagy amiről úgy érzi, kimaradt a pályája során. Tavaly, immár 82 évesen pedig azt nyilatkozta, hogy „a színház és a színészet nekem egy örök szerelem. Mai napig a lelkemben őrzöm a sok szép odaköthető emléket”.
Szinkronban is emlékezeteset alkotott
A több évtizedet felkaroló színházi karrierje mellett számos filmben és tévésorozatban is szerepelt, és rádiókabarékban is gyakran hallható a hangja. Több világhírű színészt is rendszeresen szinkronizált: Jean Reno is az ő hangján szólalt meg több filmje szinkronos verziójában is.
„Imádtam a Furcsa párt: remek film, két kitűnő színésszel, Jack Lemmonnal és Walter Matthauval – előbbit Zenthe Feri szinkronizálta. Hasonlóan kedves volt számomra A Guldenburgok öröksége. Ebben mások mellett Tolnay Klárival dolgoztam együtt, aki egy rendkívül előkelő hölgyet kapott, én pedig egy minden hájjal megkent gazembert, bizonyos Lauritzent. Szerintem az őt megformáló Wilfried Baasner volt a legjobb színész az egész sorozatban. Walter Matthau mellett nagyon sokszor szinkronizáltam Jean Renót, Philippe Noiret-t, de Lino Ventura vagy Richard Burton magyar hangja is többször voltam.”
Éppen 50 éve vagyok a szakmában – magam is mosolygok azon, hogy ilyen hosszú ideje nem megyek ki a divatból. Szerencsére
– nyilatkozta 2015-ben, amikor azt is elárulta, hogy mi tesz alkalmassá valakit a szinkronra:
Kell a ritmusérzék, az orgánum, a munka iránti elhivatottság, de talán az sem árt, ha jó színész az ember.
