2026 nyara eddig a horrorfilmekről szól a mozikban. Hatalmasat tarolt a Megszállottság és a Backrooms – Hátsó szobák is – a két film sorra döntötte a bevételi rekordokat, a hollywoodi léptékben aprópénznek számító költségvetésüknek immár sokszorosát hozták vissza. Ami még talán ennél is fontosabb: az eddig nehezen elérhető Z-generáció tömegesen áramlott a vetítőtermekbe, ami miatt jelenleg mindenki próbálja megfejteni a két film sikerének képletét. Így várhatóan folytatódik a tendencia, hogy egyre több fiatal rendező próbálhatja ki magát a horrorban, ami egyébként sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt feltételeznénk. Mert a moziban rettegni természetesen nemcsak a „mai fiatalok” szeretnek.
De mi olyan vonzó a borzongásban? Miért lelünk élvezetet abban, hogy az ülés karfáját markolva szorongunk a főhősért, akit kérlelhetetlenül üldöz mondjuk egy őrült gyilkos, vagy akár egy szuperképességekkel felruházott vadállat?
A mostohán kezelt műfajt boncolgató kevés hazai kutatók egyikével, Dr. Csetényi Korinnával néztük meg a horror kulturális jelentőségét, Dr. Bereczkei Tamással, az evolúciós pszichológia professzorával pedig arra kerestük a választ, miért jó az nekünk, ha ilyen történetekkel rettegtetjük magunkat.
Az emberiség önterápiája
A 20. századba lépve nem kellett sokáig várni, hogy a horror a mozgóképet is meghódítsa Hollywoodon keresztül. A második világháború után viszont új korszak kezdődött:
