Ezt állapították meg az MTI által megkérdezett politológusok.
Szánthó Miklós, a Nézőpont Intézet elemzője szerint a kormányfő az említett “Kelet felé fordulással”, illetve a “közép-európai, azon belül is az észak-déli irányú együttműködés erősítésével” nem az “ideológiavezérelt” külpolitikát választotta.
Kiemelte ugyanakkor, hogy a Fidesz transzatlanti, illetve uniós elkötelezettsége a fentiek ellenére sem megkérdőjelezhető, a kormányfő ugyanis úgy beszélt a “keleti szélről”, hogy közben rögzítette: Magyarország “nyugati zászló alatt” hajózik.
Az Oroszországgal való kapcsolatra kitérve aláhúzta: a kormánynak olyan realista együttműködést kell kialakítani Moszkvával, amely középtávon nem veszélyezteti a két ország kapcsolatát, de nem vonja maga után a “Kreml-barátság” bélyegét sem, illetve tekintettel van a gáz- és olajvezetékek hosszú távú diverzifikációjára is.
Juhász Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy az Orbán Viktor által meghirdetett “keleti nyitás” nem az előző kormányok, hanem a Fidesz saját külpolitikájában jelent újdonságot.
Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője megerősítette: a “keleti szél magyar vitorlába fogása” már több mint fél évtizede megkezdődött, így szerinte a kabinet az elődei által “kitaposott utat” követi.
