Kultúra

„Mindenkiben munkál valamilyen belső fájdalom” – Hide the Pain Harold világhódításáról és a rendszerváltásról is kérdeztük az egyik leghíresebb magyart

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
Azt mondják, jobb, ha az ember nem találkozik a hőseivel, mert óhatatlanul csalódni fog. Mivel voltak már hasonló tapasztalataim, kissé aggódva indultam el, hogy találkozzam a Hide the pain Harold néven a világ egyik legismertebb magyarjává lett Arató Andrással, akinek hírneve csak Puskás Ferencéhez vagy Gábor Zsazsáéhoz mérhető. A nyugalmazott villamosmérnökből lett mémsztár azonban kivételként erősítette a szabályt: pont olyan kedves és közvetlen volt, mint amilyennek elképzeltem. Többek között három tabujáról, rendszerváltásokról, kalandokról, karmelitás szelfijéről és arról is beszélgettünk, hogy egyesek őt akarnák köztársasági elnöknek. De vajon minek köszönhető, hogy lassan másfél évtizede kitart a népszerűsége egy olyan közegben, amelyikben szinte naponta bukkannak fel, majd tűnnek a semmibe közönségkedvencek?

Ahogy korábban már elmesélte, Arató András 2011-ben a Facebook egyeduralma előtti legnagyobb magyar közösségi oldalon, az iWiWen osztotta meg néhány fotóját, melyek egy törökországi nyaraláson készültek. Ezeket látva kereste meg őt egy fotós azzal, hogy hasonló karakterű modellt keres, hogy stockfotókat készítsen egy ügynökség számára.

A stockfotó-ügynökségek különböző honlapokhoz, hirdetésekhez, kiadványokhoz és hasonlókhoz kínálnak illusztrációs képeket, így Andrást, miután kíváncsiságból rábólintott az ajánlatra, fotózták orvosként, tanárként, és még megannyi szerepben és élethelyzetben.

A nyugdíjas villamosmérnök nem sokkal később döbbenten vette észre, hogy stockfotói vicces feliratokkal, mémként terjednek a közösségi oldalakon. Mindezt jellegzetes mosolyának köszönhette, ami olyannak tűnik, mintha valamilyen fájdalmat próbálna leplezni egy erőltetett művigyorral.

András először dühös volt, szeretett volna mindent visszacsinálni, de hamar belátta, hogy erre semmi esélye. Aztán reménykedett, hogy mint minden csoda, ez is csak három napig fog tartani, ám a Hide the pain Harold mémek csak egyre népszerűbbek lettek.

Van az a mondás, hogy ha semmit sem tehetsz ellene, állj az élére. Évekbe telt, mire beláttam: az lesz a legokosabb, ha én is így teszek. A közösségi portálokon találtam profilokat, melyeket kizárólag az én fotóimból készült mémeknek szenteltek és több százezer követőjük volt. Gondoltam, miért ne csinálhatnám ezeket az oldalakat én, ráadásul sokkal jobban.

Szajki Bálint / 24.hu

András azt mondja, nem a pénzszerzés motiválta és meg sem fordult a fejében, hogy mémesült mosolyát monetizálni lehetne.

Tabuk és történelem

„Aktív éveimben mérnökként dolgoztam, a nyugdíjam elég arra, hogy kényelmesen megéljek. Az viszont érdekelt, hogy mire használják az arcomat. Egyrészt, szerettem volna pozitív üzeneteket közvetíteni, másrészt, szerettem volna, ha teljesülnek azok a feltételek, amiket már a stockfotós szerződésemben is kikötöttem, hogy politikai, vallási és szexuális tartalmakhoz nem használják fel a képeimet.”

Itt közbevetem, hogy nemrégiben azért mégiscsak politizált kicsit, amikor fotókat osztott meg arról, hogy részt vett május 9-én, az új kormány beiktatása után szervezett népünnepélyen, illetve arról, hogy a Karmelita kolostorhoz is elment, miután Magyar Péterék megnyitották azt a nagyközönségnek.

A cikk tartalmából

Az interjúban szó lesz még arról, hogy:

  • hol ér véget a politika és kezdődik el a történelem,
  • hogyan vette hasznát Arató András annak, hogy neki még kötelező volt oroszul tanulni,
  • miért kellett mellé testőröket fogadni Kolumbiában,
  • hogyan varázsolták elő a semmiből Szibériában,
  • illetve, hogy miért vállal kevesebb felkérést mostanában.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik