A paradicsom kacsolása nyár közepén már igencsak aktuális, mégis sok a félreértés a művelettel kapcsolatban, írja az Agrofórum.
A lap cikke szerint a kacsolás lényege, hogy eltávolítjuk azokat az oldalhajtásokat, amelyek a levél és a főszár találkozásánál jelennek meg. Ezeket nevezzük kacsoknak. Ha a növényen maradnak, újabb hajtásokat, később virágokat és terméseket hoznak, vagyis nem „felesleges” részek.
De akkor miért van egyáltalán szükség kacsolásra? Azért hasznos, mert átláthatóbbá teszi a növényt, javítja a levegőzést, egyszerűbbé teszi a kötözést és mérsékli a túlzott besűrűsödést. Ez különösen csapadékosabb időszakokban vagy sűrűbb ültetésnél lehet előny.
A kacsolást a legjobb akkor elvégezni, amikor a hajtás még fiatal, néhány centiméteres. Ilyenkor kézzel könnyen kitörhető, és kisebb sebfelület marad utána. A műveletet száraz időben érdemes elvégezni. Nem azért, mert a paradicsom érzékeny minden érintésre, hanem mert a nedves növényen keletkező sérülések lassabban száradnak. Eső után vagy öntözést követően célszerű várni.
A cikkben kitértnek arra is, hogy a kacsolás nem azonos a lombritkítással. A leveleknek fontos szerepük van a termések fejlődésében és a hővédelemben. Az alsó, talajhoz közeli, öregedő levelek eltávolítása indokolt lehet, de a túlzott ritkítás napégéshez és egyenetlen éréshez vezethet.
Arról itt írtunk korábban, hogy reggel vagy este kell locsolni a paradicsomot.
