Újabb társaságok látják úgy – tanúsítják az elmúlt hetek eseményei -, hogy több érv szól a tőzsdei megjelenés ellen, mint mellette. Alighogy elhagyta a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT) a patinás Pick, a Prímagáz fő tulajdonosa gáláns vételi ajánlatot tett a gázipari cég részvényeire azzal a céllal, hogy azokat kivezesse a börzéről. A távolabbi kilátások azonban még ennél is kedvezőtlenebbek. Számos olyan társaság részvénye forog ugyanis a tőzsdén, amelynek árfolyama – a Prímagázhoz hasonlóan – mélyen a könyv szerinti értéke alatt tanyázik. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb újabb társaságokon akad meg egy befektető szeme, esetleg az eddigi tulajdonosok döntenek úgy, hogy cégükkel együtt szedik a sátorfájukat.
CSENDBEN. Ilyen nyomott áron forog például az Inter-Európa Bank (IEB) részvénye, amely azért került most a figyelem középpontjába, mert e társaság kurzusát is megmozdította a Prímagázra tett ajánlat. Szakemberek szerint ugyanis a piac arra spekulál, hogy felvásárlási ajánlat várható a Prímagázhoz hasonlóan szintén külföldi szakmai tulajdonos kezében lévő pénzintézetre. Ez a feltételezés állította emelkedő pályára az 1500-1600 forintos könyv szerinti érték mellett ezelőtt egy hónappal még mindössze 1000 forint alatt mozgó részvény árfolyamát, egy hét alatt mintegy 20 százalékos erősödést előidézve.
Tőzsdei berkekben úgy tartják, mindkét cég esetében évek óta a levegőben van a kivezetés. Míg azonban a Prímagáznál a fő tulajdonos a papírok több mint 50 százalékát az ajánlat előtt is birtokolta, addig az IEB-nél a SanPaolo-IMI, Olaszország egyik legnagyobb bankja a részvények 32,5 százalékával rendelkezik jelenleg. A kivásárlási kényszert illetően azonban az itáliai bankóriás helyzete sem kedvezőbb, mint a gázcég nagytulajdonosáé. Lévén az egyedüli 10 százaléknál nagyobb tulajdonos az IEB-ben (lásd a táblázatot), s 25 százaléknál nagyobb mértékben ellenőrzi a magyarországi társaságot, a hazai jogszabályoknak megfelelően már akár egyetlen további IEB-részvény megvásárlásához nyilvános vételi ajánlatot kell tennie. S noha jogos az a felvetés, hogy a SanPaolo 1989-es tulajdonszerzése óta nem igazán foglalkozott szerzeményével, szakértői vélemények szerint a nemzetközi piacon olyan szelek fújdogálnak, amelyek az itáliai pénzintézeteket is arra szorították, hogy átértékeljék befektetéseiket. Ennek jegyében az olasz bankok dél-amerikai terjeszkedése után manapság a közép-európai térnyerés jelenik meg elsődleges célként, minek bizonyítékaként a másik nagy olasz bank, a Unicredito a Postabank egyik potenciális vásárlójaként lépett színre az elmúlt hetekben, a SanPaolo-IMI maga pedig a nyáron többséget szerzett az IEB-hez hasonló méretű szlovén Banka Koperben.
KEDVEZŐ ÁR. Noha az IEB-ben a SanPaolo-IMI és további három nagytulajdonos – a Holneth, a Simest és a White Plains – együtt több mint 50 százalékos ellenőrzést tudhatnak magukénak, a bankhoz közel álló források szerint annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a jelenlegi fő tulajdonos egymaga tesz majd ajánlatot a papírra. Megfigyelők szerint ebben élvezné a többi tulajdonostárs támogatását is, tehát aligha tenne bárki más ajánlatot a SanPaolo-IMI “egyetértése” nélkül. A felvásárlásokat szabályozó törvény szerint a kistulajdonosok a korábbi kiszorítási lehetőségek megszűntével immár biztosabb helyzetben érezhetik magukat, mivel a kisrészvényesek kivásárlása jelenleg csak a részvények könyv szerinti értékén, vagy a felett történhetne meg. Piaci vélemények szerint azonban várhatóan a 90 százalékos kiszorítási küszöb alatt is – ahol jogszabályok már nem írnak elő ilyen árfolyam-minimumot – jó áron, a saját tőke 1,3-1,5-szeresén születne vételi ajánlat, ami részvényenként legalább 2 ezer forintot jelentene.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor következhet be ez a fordulat a bank életében. Az egyik csoport szerint a SanPaolo-IMI-t semmi nem sürgeti, hiszen kényelmes helyzetben, irányító pozícióban van az IEB-ben. A másik helyzetértékelés alapján viszont hamarosan lépéskényszerbe kerülhet az olasz tulajdonos, a térség bankszektorának felértékelődésével és az Unicredito magyarországi megjelenésével nő a valószínűsége annak, hogy megelégeli a tőzsdei jelenlétet, és jó áron “kiegyezik” a többi tulajdonossal. A folyamatot csak gyorsíthatja a Postabank és az FHB privatizációja, hiszen minden jel arra mutat, hogy a bankok árfolyamát egyre magasabbra löki a hazai akvizíciós lehetősé-gek beszűkülése.
