– ez a szlogen nemcsak a 2010-es évek antiorbánista vagy progresszív tüntetéseinek jelmondata, hanem egy mélyen gyökerező, képviseletiség iránti szkepszist kifejező álláspont a magyar politikai gondolkodásban, önálló elvként hangsúlyosan megjelent például a reformkor nemzeti érdekérvényesítésről szóló vitáiban, kül- és belpolitikai területen egyaránt.
Biztos vagyok benne, hogy a rekordrészvétel és -szavazatszám okán kiemelkedő felhatalmazás ellenére a Tisza-kormány idején sem maradunk majd olyan politikai viták nélkül, melyek a hatalmon lévő képviselők és a képviseltek között felszámolhatatlanul létező rés felmutatásán és kritikáján keresztül fogalmazódnak meg. A demokratikus és a képviseleti elvet ugyanis a politikai közgondolkodásban gyakran egymással ellentétesként, de legalábbis feszültségben állóként ábrázolják.
A képviseleti demokráciákban a politikai legitimáció legfontosabb eredője a polgárok egyenlő beleszólása, amivel a képviseleti logika hierarchikussága, elitet kitermelő intézményei sokak számára nehezen összeegyeztethetőek. Ebből is fakad, hogy a kollektív érdekérvényesítéshez felhasznált eszmei keret igen gyakran – akár civil szervezetek, önjelölt szószólók, szakmai grémiumok vagy éppen szakszervezetek esetében – a képviseleti rendszer reszponzivitásának hiánya választások között. A politikai vitáink ideológiai síkja tehát számos esetben egyfajta normatív demokráciafelfogás alapján érzékelt demokratikus deficit bemutatása, és persze ennek ellensúlyozásának szándéka.
Kinek mit szabad?
Még csak egy hónapja van kormányon a Tisza, de már most látszik, hogy a kialakuló vitákban meghatározó lesz a képviseleti legitimáció valóságosságának, kiterjedtségének, mélységének vitatása az egyes partikuláris érdekérvényesítési harcokban. Ott van ez az egyes szakmai vagy szociális érdekterületek nyílt leveleiben, amikkel már most bombázzák az új politikai elitet, és ott van – igaz, nem a kisebbségi érdekek védelmében, hanem a többségi népszuverenitás irányából érvelve, tehát: hogy hadd döntsön a mindenkori többség – az újdonsült ellenzék narratívájában a miniszterelnöki mandátumot maximáló alaptörvény-módosítás kapcsán.
Sőt, kormánypárti politikusok is visszatérően beszélnek arról, hogy mennyire fontos lesz számukra az, hogy biztosítsák a különböző állampolgári érintettek és szakmai szervezetek beleszólását a szakpolitikai munkába. Radnai Márk, a Tisza alelnöke egy külön innovatív, kormánytól független, ám a kormányzati munkát javaslatokkal segítő intézmény, a Működő és Emberséges Magyarország Intézet felállításán dolgozik, melynek kiemelt felelőssége lesz az állampolgári részvétel biztosítása. Tarr Zoltán minisztériumában pedig államtitkárság felel majd a társadalmi kapcsolatokért.
A várható alkotmányozási folyamatban már most kilátásba helyezték, hogy végül népszavazással nyerjen megerősítést az új alkotmány, illetve elindultak a szakértői és véleményformálói viták is arról, hogy miként lehetne igazán erős legitimációt biztosítani a leendő dokumentumnak. Miképpen az új államfő kiválasztása kapcsán is zajlanak elitviták arról, hogy esetlegesen áttérjünk a közvetlen választásra.
Ki a szabad?
