A Sulyok Tamás önkéntes lemondására adott május 31-ei határidő lejárta utáni napon Magyar Péter miniszterelnök – Görög Márta igazságügyi miniszterrel együtt – azonnal meglátogatta a köztársasági elnököt, hogy ismételten és nyomatékosan felszólítsa a lemondásra, amit Sulyok megint visszautasított. Ezután Magyar megismételte a Sulyokkal szemben már sokszor megfogalmazott bírálatát, majd azonnal a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez, Varga Mihályhoz hajtott. Egy rövid eszmecsere után a kormányfő kifejezte elkötelezettségét az MNB függetlensége mellett, megdicsérte a jegybank elnökét, megerősítette az elnökbe vetett bizalmát, és egyetértéssel nyugtázta Varga nézetét a „konstruktív együttműködés” kilátásairól.
Első látásra az éles és láthatóan előre megtervezett kontraszt a két egymást követő találkozó között meglepőnek tűnhet. Ha Sulyok Tamást el lehet (és el is kell) ítélni a jog és a jogállamiság lerombolásáért, mi Varga Mihály szerepe a nemzetgazdaság látványos tönkretételében? És miért tekint rá másként Magyar Péter?
