Tényleg nemi alapú a fájdalom megítélése?
A fájdalomról való kommunikáció ma is erősen kötődik a nemi szerepekhez – erről beszél Jámbor Eszter újságíró, Tabu kommunikációs szakember. A szakértő szerint a társadalmi beidegződések még az egészségügyben is érezhetőek.
Amerikai felmérések szerint, ha bekerül egy férfi a sürgősségire, és fájdalomra panaszkodik, átlagosan 16 perccel kap korábban fájdalomcsillapítót, mint egy nő. A probléma gyökere nem biológiai, hanem a hisztérikus, érzelmes nő sztereotípiáján alapuló rendszerszintű elfogultság
– mondja Jámbor Eszter.
A kommunikációs szakember úgy látja, a férfiakat hagyományosan „keménynek” nevelik, ezért, ha mégis panaszkodnak, azt a környezet gyakran súlyos jelzésként értelmezi. A nőknél viszont még mindig él az a káros elképzelés, hogy hajlamosak eltúlozni a fájdalmat.
Ez különösen látványosan jelenik meg a női egészségügyi problémáknál. A menstruációs fájdalmat vagy az endometriózis tüneteit sok családban ma is azzal intézik el, hogy „ezt ki kell bírni”.
„Szerencsére a fájdalmas menstruáció már nem tabu vagy lesöpörni való téma, és a közösségi médiában is sok edukációs tartalmat találhatunk erről. De még így is jó lenne több figyelmet fordítani ezekre társadalmi szinten – családon belül és az egészségügyben is. A szakemberek szerint ezekre lenne szükség: több nőt bevonni a kutatásokba, az egészségügyi dolgozók tudatosságát fejleszteni, erősíteni a betegek önérvényesítését, és rendszerszintű szakpolitikai reformokat bevezetni” – hívja fel a figyelmet a szakértő.
Fájdalom = a női lét része
Salamon Adrienn, a Női Egészségért Alapítvány kuratóriumi elnöke és a World Endometriosis Society vezetőségi tagja szerint bár az elmúlt években sokat változott a társadalmi párbeszéd a nők fájdalmairól, a bagatellizálás még mindig általános jelenség.
Még ma is sokan mondják azt egy fájdalmas menstruációval küzdő nőnek, hogy túl hisztis, túl gyenge, vagy hogy ez a női lét velejárója. Pedig a fájdalmas menstruáció soha nem normális. Minden második fájdalmas menstruációval küzdő nőnek endometriózisa van, és tízévente egy évet veszítenek el a nők az életükből emiatt.
A szakember szerint különösen veszélyes az a társadalmi beidegződés, amely normalizálja a visszatérő fájdalmat. Emiatt sok nő túl későn jut diagnózishoz, miközben az endometriózis akár súlyos szövődményeket is okozhat.
„Aki ezzel küzd, annak jelentős szorongást okoz, másrészt van egy GDP-re való hatása is, hiszen, ha nincs meg a korai diagnózis, a fájdalmas tünetek miatt a nők kiesnek a munkából, ami a cégek termelékenységére, produktivitására is hatással van. Tehát a lelki rész mellett van egy gazdasági szempont is. A túl kései diagnózisnál súlyos szövődményekkel lehet számolni. Ha korán felismerik, akkor pedig jól kezelhető betegség az endometriózis” – teszi hozzá.
Salamon szerint az egyik legnagyobb probléma az edukáció hiánya. Sok lány úgy nő fel, hogy nem tudja, mi számít normális menstruációs tünetnek és mi az, amivel már orvoshoz kell fordulni – pedig női ágon hétszeres az esélye az örökölhetőségnek.
Ezért indítottak edukációs programot 9-11 éves lányok számára és fejlesztették ki a Lucy applikációt, amely a menstruációs tünetek követésével több betegség lehetőségére is figyelmeztethet.
Magyarországon átlagosan 4 év a diagnosztikai késedelem, Amerikában, Angliában 7-10 év, viszont az applikáció segítségével ez akár 3-5 hónapra csökkenthető. Ez már egy szemmel látható különbség.
Férfiak és a fájdalom? Ugyan már!
A másik oldalt a férfiak képviselik, akik számára sokszor a gyengeség beismerése jelent tabut. Jámbor Eszter szerint a hagyományos maszkulinitás-normák máig erősen meghatározzák a férfiak viselkedését.
A gyengeség és a fizikai fájdalom elismerése a férfiak közötti kommunikációban ma is erősen tabunak számít. A férfiak sokszor figyelmen kívül hagyják a fájdalmukat és kerülik a segítségkérést, mert az sértené a klasszikus férfiideált
– mondja.
A szakértő szerint ennek súlyos következményei lehetnek: a férfiak ritkábban mennek szűrővizsgálatokra, később fordulnak orvoshoz, és gyakran akkor kérnek segítséget, amikor a probléma már előrehaladott állapotban van.
„A helyzet viszont nem reménytelen: a Pew Research Center adatai szerint a 30 év alatti férfiak már csak 25%-a tartja magát erősen maszkulinnak, szemben az 50 év felettiek több mint 50%-ával – vagyis a fiatalabb generációknál érzékelhető egy nyitottabb irány. Ugyanakkor egy 2025-ös Movember-felmérés azt mutatta, hogy azok a fiatal férfiak, akik rendszeresen fogyasztanak online manosphere-influenszer tartalmakat, magasabb arányban számolnak be érzelmi szorongásról, értéktelenség-érzésről és szomorúságról” – teszi hozzá.
A sport világában ez a helyzet
A fájdalom elnyomása a sport világában is gyakori jelenség. Oczella Eszter IFBB Bikini Pro fitneszversenyző, a BioTechUSA jótékony márkanagykövete szerint sokan összekeverik a fejlődéssel járó terhelést a szervezet vészjelzéseivel.
„Az emberek gyakran csak hosszú évek alatt tanulják meg megkülönböztetni az edzést támogató és a káros fájdalmat. A fejfájás, az ízületi fájdalom vagy a kimerültség például már azt jelzi, hogy nem az edzésnek, hanem a regenerációnak jött el az ideje. Az edzést támogató fájdalom rendszerint egy jóleső fájdalom, ami edzés után, kifejezetten az izmokban, tehát nem a fejben és nem az ízületekben jelentkezik” – mondja.
Oczella saját példáján keresztül is megtapasztalta, milyen veszélyes lehet a teljesítménykényszer. A második Ms. Olympia-felkészülése alatt már érezte a teste figyelmeztetéseit, de nem akart lassítani.
Annyira szerettem volna bizonyítani, hogy nem figyeltem arra, hogy felborult az emésztésem, sokszor fájt a derekam és a térdem. Újra szerettem volna megélni azt a sikerélményt, amit egy olimpiai kvalifikáció jelent, de nem figyeltem eléggé magamra. Akkoriban rajtam kívül egyetlen magyar lány volt, aki bikini kategóriában kvalifikált a Ms. Olympiára, és én akartam lenni a második. Nem azt mondom, hogy ez az egészségembe került, de hosszú idő volt, mire helyre tudtam tenni az emésztésemet, és mire derék- és hátfájás nélkül tudtam újra edzeni. A szervezetünk mindig jelez, ha túl van terelve
– idézi fel.
Szerinte a közösségi médiának is komoly felelőssége van abban, hogy ne csak a tökéletes külsőt mutassa meg, hanem a túlterhelés árát is. Oczella Eszter úgy látja, a nők különösen hajlamosak arra, hogy fájdalom mellett is teljesítsenek, mert a környezetük ezt várja el tőlük.
„Sok nő úgy érzi, hogy a fájdalom nem elfogadható kifogás a kötelezettségek alól. A teljesítménykényszer fájdalom mellett sem szűnik meg. A felgyorsult világban a külső hatások valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hölgyeknek egy kicsit strapabíróbbnak kell lenniük a fájdalomtűrés tekintetében. Talán arról is van szó, hogy a fájdalom mellett kevésbé szűnik meg náluk a teljesítménykényszer. A fájdalom nem igazán jelent számukra kifogást vagy felmentést a kötelezettségeik alól. De ez nem feltétlenül gond. Saját tapasztalatból tudom, hogy a mentális és fizikális fájdalom is megedzi az embert. Igaz az a mondás, hogy a siker nagyon jó, de a bukásokból, fájdalmas időszakokból jóval többet tanul az ember” – fogalmaz.
Hozzáteszi: semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagynunk a testünk jelzéseit!
Hallgatás helyett felismerés
A szakértők egyetértenek abban, hogy a fájdalom körüli társadalmi sztereotípiák mindkét nemet károsítják. A nőket sokszor nem veszik komolyan, a férfiakat pedig arra nevelik, hogy ne beszéljenek a gyengeségeikről.
A probléma ráadásul jóval túlmutat egyéni történeteken. A későn felismert endometriózis, a halogatott szűrővizsgálatok, a túlterhelt sportolók vagy az elfojtott lelki problémák nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi és gazdasági kérdések is. Azokban a kultúrákban, ahol a fájdalmat sokszor gyengeségként kezelik, az emberek megtanulják elhallgatni a tüneteiket, egészen addig, amíg már nem lehet tovább ignorálni őket. Szerencsére elindult egy szemléletváltás: a fiatalabb generációk nyitottabban beszélnek mentális és fizikai problémákról, az online térben egyre több edukációs tartalom jelenik meg, és olyan témák kerülnek nyilvánosság elé, amelyekről korábban szinte lehetetlen volt beszélni.
A menstruációs fájdalom, az endometriózis vagy a férfiak mentális terhei aligha nevezhetők láthatatlan gondoknak. A valódi változáshoz azonban nem elég a figyelemfelkeltés. Szükség van arra is, hogy a családokban, az iskolákban, a munkahelyeken és az egészségügyben is megváltozzon a fájdalomhoz való viszony. Hogy egy nőnek ne kelljen bizonygatnia, hogy valóban szenved, és egy férfi se érezze kudarcnak, ha segítséget kér.
