Egy holland barátom kislánya reggel ellentmondást nem tűrően tudatta, hogy ő bizony kizárólag az Arsenal-mezében, az Arsenal-tréningfelsőjében és az Arsenal-bögréjével hajlandó suliba menni. Valószínűleg milliónyi és milliónyi drukker döntött hasonlóan világszerte (a pesti utcákat járva is lehetett ezt érzékelni): az Arsenal bajnoki aranyérme után kizárólag az Ágyúsok szerelése lehet a dress code. Ki tehetne ezért szemrehányást? Főleg azok várhatták epekedve ezt a pillanatot, akik huszonkét évet vártak az újabb angol bajnoki elsőségre. No, meg vannak, akik most élhetik át először a Premier League-győzelemmel járó eufóriát.
Amikor az Arsenal legutóbb bajnokságot nyert, még megtermékenyített petesejt sem voltam!
– fogalmazott egy (öröm)ittas drukker a Sky londoni utcákat járó riporterének.
Huszonkét év nagy idő. Hogy mást ne mondjunk, a 2003/04-es bajnokság utolsó mérkőzésén a Highburyben Arsène Wenger Arsenalja a klasszikusnak mondható Lehmann – Lauren, Kolo Touré, Campbell, Ashley Cole – Ljungberg (Keown), Vieira, Gilberto Silva, Pirès (Edu) – Henry, Bergkamp (Reyes) összeállításban győzte le a Leicestert, bebiztosítva ezzel a veretlen bajnoki címet. A jelenlegi sikeredző, Mikel Arteta még nem az angol PL-ben játszott (ekkoriban a skót Rangers futballistája volt).
A Facebook még fél éve sem létezett, a Twitter egyáltalán nem, Roy Keane, Jamie Carragher és Gary Neville pedig kritikái helyett a játékával befolyásolta ekkoriban az angol labdarúgás narratíváját.
Huszonkét év szurkolói szemmel
