„Lehet, hogy megnyertem a meccset, de aztán elveszítettem a türelmemet. Tudtam, hogy problémám van” – mesélte.
Idővel ezeket a kitöréseket a sikeréhez szükséges rossznak tekintette.
Most már értem, hogy nincs semmi baj azzal, ha dobáljuk az ütőt. Nincs semmi baj a kiabálással. Nincs semmi baj azzal, ha kiengedjük a gőzt, ha úgy érezzük, hogy túl sok mindent elfojtottunk magunkban
– magyarázta, hozzátéve, hogy számára ez a koncentráció fenntartásának módja.
„Néha egyszerűen el kell engedni, ki kell üríteni magunkat, hogy készen álljunk az újrakezdésre és a játékra. Igen, néha csúnyának és szörnyűnek tűnik, de szükségem van rá.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogyan kell gyászolni?
A teniszező beszélt volt barátja, Konsztantyin Kolcov tragikus haláláról is, aki 2024 márciusában öngyilkosságot követett el Miamiban. A 42 éves egykori jégkorongozó egy szálloda 23. emeleti épületének erkélyéről ugrott le.
Szabalenkát, aki a közelben edzett, a rendőrség értesítette. „Veszekedtem a zsaruval, mert nem tudtam elfogadni, amit hallottam” – emlékezett vissza.
Később megpróbált a teniszbe menekülni, néhány nappal később a Miami Openen, de a harmadik fordulóban kikapott az ukrán Anhelina Kalinyinától. Ekkor összetörte az ütőjét és lemondta a sajtótájékoztatóját is.
Mintha Kolcov halála nem lett volna elég fájdalmas, az online támadásokat kapott, amiért ilyen gyorsan visszatért a pályára.
Nem tudom, hogy van-e sablon arról, hogyan kellene gyászolni. Úgy érzem, ebben a helyzetben nincs helyes és helytelen. Mindannyiunknak más dolgokra van szükségünk. Számomra a munkába való visszatérés az egyetlen út.
„Őrülten sírok”
De nem ez volt az első nagyobb veszteség a teniszező életében, 2019-ben édesapja 43 éves korában agyhártyagyulladásban halt meg. Amikor apja rosszul lett, édesanyja mentőt hívott, az orvosok csillapították a lázát, azt mondták, maradjon otthon. Másnap is mentőt hívtak hozzá, ugyanazzal az eredménnyel.
„A harmadik napon vitték el, és már túl késő volt” – emlékezett vissza Sabalenka.
„Azt mondják, az idő segít, de bizonyos szempontból most jobban küzdök, mert tudom, mennyire örülne apám a sikereimnek. Olykoe a vőlegényem esténként sírva talál az ágyban, mert ha olyan videókat nézek, amelyekben azt látom, hogy az emberek olyat posztolnak, amelyben a gyerekük sportolva nyert valamit, mindig elképzelem, hogyan reagálna erre az apám. Őrülten sírok, mintha most vesztettem volna el.”
