A németek két hatalmas, „Kövér Bertának” becézett M-Gerät mozsárágyút birtokoltak, melyeket még alig fejeztek be és egyáltalán nem teszteltek, amikor kitört az első világháború. Ennek ellenére 1914. augusztus 2-án elszállították őket az esseni Krupp gyárból és vasúton Liège-be küldték, hogy megostromolják velük a belga várost védő erődítményt.
A 420 mm kaliberű lövedékek kilövésére tervezett „Kövér Berta” az egyik legnagyobb tüzérségi fegyver volt, amit valaha harctéren bevetettek. A meredek röppályára bocsátott óriáslövedéknek egy egész percbe telt, amíg elérte az akár 10,5 kilométer távolságban lévő célpontot. A Fort de Lonchint kívülről szemlélő egyik belga katona leírta, milyen érzés volt a „Kövér Berta” lövedékének becsapódása: „Hirtelen süvöltést hallottunk, mintha egy expresszvonat száguldott volna a levegőben.” A lövedékek „olyan sebesen jöttek, hogy szabad szemmel alig lehetett követni őket”. A Lonchinre leadott első lövés
akkorát durrant, mint derült égből a villámcsapás, az egész égboltot megrengette,
de messze ért földet, csupán egy közeli falu házait rázkódtatta össze. Aztán a németek pontosítottak a röppályán, mígnem egy lövedék „eltalálta a hegyet, vastag föld- és törmelékfelhő emelkedett fel jó magasra, s a középső magaslat eltűnt egy szürke, portól homályos felhőoszlopban”. A lövés becsapódott a lőszerraktárba, és az erőd felrobbant.
A mozsárágyú beceneve – amelyet hamarosan minden német tüzérségi fegyverre kiterjesztettek – Bertha Krupptól eredt, aki apjától örökölte gyárát. De valójában Bertha nagyon is vékony alkatú nő volt.
