Tényleg, nem a szójáték miatt pucoltam halat, hanem személyes, de legelőször is gasztronómiai okokból, mindenesetre a Hal becenévre hallgató Santost a vendégek, ha úgy vesszük, a szünetre tökéletesen kibelezték, lepikkelyezték (kizárólag a szójátékszerűség kedvéért), hiába kezdtek Neymar és csapattársai határozott letámadással, eladott labdák után a mögöttük maradt helyet gólokra váltotta a Coritiba. A szünetig háromra.
Neymar, aki miatt ennyien összejöttek, mert ki tudja, hogy fog-e még futballozni a világbajnokság után, és ha igen, fog-e még a nevelőegyesületében, ugyan sokszor találkozott a labdával, de az ellenfél kapujától messze, mondhatni alkotói távolságon kívül, és különösebb nyomot nem hagyott még a karakterének leginkább kedvező látványossági szempontokat figyelembe véve sem. A vendég kapus, Pedro Rangel egyszer ugyan miatta is mutatott be bravúros dupla védést, amikor előbb Escobar, majd az ő pár méterről kissé kiszorított szögből megpróbált fejesét is hárította, de amúgy az első osztályban most debütáló 19 éves jobb hátvéd, Lucas Taverna fizetőpincérek magabiztosságával uralta a placcot.
Igen, ne felejtsük, mindenki egyre biztosabbra vette, hogy Neymar ott lesz Carlo Ancelotti hétfőn nyilvánosságra kerülő keretében, ez is emelte a meccs ázsióját. Neymar sokak fejében továbbra is a HATODIK (a brazilok csak így emlegetik a következő világbajnoki címüket) egyetlen reményeként él, ami nem sok mindennel magyarázható, ha csak nem azzal, hogy a vágyak szinte csak múltbéli emlékekbe kapaszkodhatnak, és a közösségi média minivideóin Neymar még mindig és örökre ígéretes zseni marad.
Ha személyes, pikkelymentes és tisztára mosott véleményem ebben érdekes:
