Mindegy, hogy ki lesz, így se lesz jó, úgy se lesz jó. Minden politikus játszik zsebre
– mondja lemondóan egy tereptarka sapkás férfi a mohácsi piacon, amikor arról kérdezzük, mit szól ahhoz, hogy április 12-én – 28 év után – veszített a Fidesz a Mohácson és környékén. Több mint száz település tartozik a körzethez, köztük szép számmal 500 fősnél kisebb aprófalvak, ráadásul a 15 ezres Mohács büszke jobboldali város, ahol baloldali politikust csak akkor választottak meg, amikor szó szerint nem volt más jelölt. Magyarország azonban nemcsak kormányt, hanem rendszert is váltott, így a tántoríthatatlanul fideszesnek gondolt Baranya megyei 3-as választókerület is átfordult.
A piaci üzletsoron vagyunk, ahol egy ruhaállványt támasztó nyugdíjas asszony elmondja, nem számított könnyű sikerre. Ő mindig is balos volt egy nagyon fideszes városban. 1998 óta először ütötték ki a hatalomból a KDNP-s Hargitai Jánost. Legyőzője, a tiszás Rózsahegyi Áron a városban él, ismerik az emberek, ráadásul éjt nappallá téve kampányolt, a piacon is gyakran megfordult. Az asszony szerint Hargitait az emberek az utóbbi időben már nem nagyon szerették: az évtizedes politizálás miatt túl sok ügy tapadt a nevéhez, hasonlóan a másik helyi fideszes erős emberhez, a nagypolitikából a kétharmados bukta után kicsekkoló Bánki Erikhez, akinek
nem volt semmije, csak egy stégje, most meg milliárdos.
A férjével együtt viszik a ruhabutikot. Kénytelenek dolgozni, hogy rápakoljanak valamennyit a nyugdíjra, ami „nekem 129, a papának 120 ezer.” Mindketten a változásra szavaztak, a lányuk sok helyi fiatallal egyetemben külföldön, Angliában kezdett új életet. Ő látta el az emigrációból hírekkel a szüleit a NER-es botrányokról, és azt mondta, amíg Orbán Viktor van, nem jön haza. Talán most.
A riport elején idézett férfi a mezőgazdaságban dolgozik a szomszédoson Bólyon, de arról, hogy milyen az élet errefelé, nem akar nyilatkozni, szépet úgysem tudna mondani. Nem osztozik a tiszás boltos optimizmusában sem:
