Egy középkori állkapcson lehet Skócia első ismert, 20 karátos aranyból készült fogpótlása – írja a Phys.org. Egy nemrég megjelent tanulmányban egy középkori, Aberdeenben eltemetett férfi fogain fedezték fel a fogászati hídként ismert szerkezetet.
Az állkapcsot a skóciai Szent Miklós templomnál végzett ásatáskor találták meg. A fogak egy részét egy aranyból készült fogászati híd köti össze, ott, ahonnan a középső fog hiányzott. A 100 feltárt személy maradványai közül csupán egynél találtak ilyen eszközt.
A kutatócsoport radiokarbonos kormeghatározást végzett az állkapcson, valamint színképelemzést alkalmaztak a drót összetételének elemzésére. Az állkapocs tulajdonosának korát és nemét a csontváz jellemzői és a fogak kopása alapján becsülték meg. Ezek alapján az állkapocs egy középkorú férfihoz tartozhatott, akit 1460 és 1670 között temethettek el Aberdeenben. A fogakon található nyomok pedig arra utalnak, hogy a drót már jóval a férfi halála előtt a helyén volt.
A rögzítőhuzal 20 karátos aranyötvözetből készült. Az, hogy a férfi hozzáférhetett egy ilyen kézműves termékhez, arra utal, hogy jómódú lehetett, ezért egyfajta társadalmi nyomás is késztethette arra, hogy a száj- és fogfunkcióit megőrizze.
A késő középkorban és a kora újkorban úgy vélték, hogy az ember egészsége és külső megjelenése összefügg az egyén bűneivel. Mivel a mosolynak nagy társadalmi jelentőséget tulajdonítottak, akik tudtak, éltek az ilyen kezelésekkel
– mondták a tanulmány szerzői.
A fogászat mint szakma hivatalosan a 19. században alakult ki, viszont a fogászati kezelések és a fogpótlások különböző formái már évezredek óta léteztek. A fogászati ellátásra utaló bizonyítékok egészen 14 ezer évvel ezelőtt, a késő felső paleolitikumra nyúlnak vissza. Egyiptomban például már időszámításunk előtt 2500-ban találtak fogászati rögzítőelemeket, amelyek ezüst- vagy aranyhuzalok formájában a fogakhoz voltak rögzítve, hogy stabilizáljanak vagy pótoljanak egy hiányzó fogat. A régészek viszont úgy vélik, hogy ezek közül néhányat a halál után helyezhettek el, hogy biztosítsák a test teljességét a temetés előtt. A maja civilizációban fogfúrásra is volt példa, minek alkalmával arany helyett drágakővel tömték be a lyukat.
