Szenzációs leletet rejtett három honfoglalás kori sír a Bács-Kiskun vármegyei Akasztó határában: a legszűkebb társadalmi elithez tartozó ifjú harcos – talán törzsi-nemzetségi vezető – és a feltehetően a kíséretéhez tartozó 15-16 éves fiú, valamint 30-35 éves férfi sírja. Valamikor a 920-as évek második felében hunytak el, mindhárman részt vehettek kalandozó hadjáratokon, Itália császártól, Berengártól szedték be. Lovaikkal temették el őket arany és ezüst ékszerekkel, fegyverekkel, számolatlanul kerültek elő sírjaikból Berengár ezüstpénzei – még a lovaikat is az értékes érmékkel csinosították.
A száraz, homokos talaj kiváló állapotban őrizte meg a csontokat, az ezüst-oxid pedig a szerves anyagokat konzerválta páratlan minőségben – utóbbiak kivételes tudományos értéket képviselnek, mert sikerült eredeti helyzetükben kiemelni a sírból. Hubát, Szaniszlót és Koppányt a kecskeméti Katona József Múzeum (KKJM) régészei tárták fel Wilhelm Gábor vezetésével, a maradványok és a tárgyak elemzésére pedig több tudományágat összefogó kutatócsoport alakult. A régészeti kuriózumnak tekinthető leletegyüttest hamarosan a széles közönség is megismerheti a Magyar Nemzeti Múzeumban kamarakiállítással és minikonferenciával összekötve, a 24.hu pedig lehetőséget kapott az előzetes eredmények bemutatására.
Múlt héten külön cikket szenteltünk a feltárásnak, a három harcos feltételezett történetének, méltóságjelző nyílhegyeknek és a sírokban talált rejtélyes aranylapocskáknak. A folytatásban még mélyebbre nézünk a tudomány kulisszái mögé, adott területek szakértőinek segítségével mutatjuk be a három harcos és lovaik genetikai és csonttani vizsgálatainak eredményeit, és a szerves anyagok azonosítását. Utóbbi egészen elképesztő, a restaurátor keze alatt egy szó szerint sáros masszának tűnő anyag válik bőrré, szövetté és selyemmé.
